Korábbi blogposztunkból megismerhettük, hogy mi is az a gyümölcsészet, miért fontos a téma kutatása és miként válhat hasznunkra ez a fajta hagyományos ökölógiai tudás napjainkban is. Jelen írásban azt igyekszem bemutatni, hogy hogyan is zajlik a gyümölcsészet kutatása a gyakorlatban, esetünkben éppen Kóspallagon.
Talán nincs is olyan vidék a Földön ahol az ember ne fogyasztana a finomabbnál finomabb termesztett vagy vad gyümölcsöket, vagy valamilyen formában ne venné hasznát e terményeknek. Természetesen nincs ez másképp az Ipolymentén és a Börzsönyben sem, mely környékre jelenleg is zajló kutatásunk koncentrál. Kutatásunkban Kóspallag és Ipolyszakállos gyümölcsészeti emlékeit vizsgáljuk; egyaránt kiváncsiak vagyunk e két település gyümölcs fogyasztó- és felhasználó gyakorlatára, valamint a gyümölcsökhöz köthető egyéb szokásaikra, hiedelmeikre és a gyümölcsökkel összefüggésbe hozható társadalmi folyamatokra. Már korábbi interjúinkból, beszélgetéseinkből jól látszik, hogy a térség igen gazdag gyümölcsélszeti emlékezettel rendelkezik; akár csak hallomásból, akár testközelből, kóstolva is volt szerencsénk megismerni pár igazán finom gyümölcsös receptet pl. házi gyümölcsszörpöket. A gyümölcsök egyéb felhasználási módjáról is volt szerencsénk visszaemlékezéseket meghallgatni: tavaly nyáron megtudtuk pl., hogy a kóspallagi szlovákok házaik falánanak kék színét a mészhez kevert bogyós gyümölcsök levével érték el.
Projektünk egyaránt épít a néprajzos, ökológus, kertészeti szemléletre és módszertanra; e szakterületek művelő egyaránt ki is veszik részüket a gyümölcsészet-kutatás különböző feladataiból.
Munkánkat a téma szakirodalmának áttekintésével kezdtük, melyek közül kiváltképp segítségünkre voltak Andrásfalvy Bertalan és Szani Zsolt munkái. Következő lépésként Kóspallag idős vagy egyéb okból különleges gyümölcsfáit térképeztük fel és reményeink szerint hamarosan nekiláthtunk munkánk legtartalmasabb részének, az interjúzásnak. Utóbbihoz két kérdőívet állítottunk össze: egy igencsak bőséges, több témára kiterjedő kérdéssort általában véve a gyümölcsészeti emlékekről, illetve egy – mondjuk úgy - adatlapot, mely segítségével egy adott gyümölcsfára nézve tehetünk fel fontos kérdéseket; ezek segítségével igyekszünk majd minél behatóbban megismerni a gyümölcsészeti hagyományokat.
A kutatás során összegyűlt adatokat, tapasztalatokat egy színes, ábrákkal-képekkel illusztrált kiadvány formájában tervezzük összegezni; emellett a projekthez kapcsolódóan gyümölcsészeti témájú rendezvény(ek) megrendezését is célul tűztük ki.
Mindemellett a kutatás Kóspallagon nem csupán a gyümölcsészeti emlékezetre koncentrál, szerettünk volna valami kézzelfoghatóbb, a közösség számára is hasznos erdedményt, így úgy éreztük munkánk valódi gyümölcse egy helyi, a tájfajtákat bemutató, tovább örökítő tündérkert lenne. Ennek érdekében fajtamentési munkálatokba is belekezdtünk: a kiválasztott fákról oltóvesszőket, szemzőhajtásokat gyűjtünk, hogy ily módon szaporíthassuk őket. Az oltásban-szemzésben, a vad alanyok biztosításában és a leendő kóspallagi tündér-fa csemeték gondozásában Drimmer Márton sopronkövesdi és Miskó Ferenc kondorosi kertészek segítenek bennünket.
Reméljük, hogy kutatási projektünk beváltja hozzá fűzött reményeinket és sikeresen feleleveníthetünk pár már elfeledett tájfajtát, receptet, szokást ezzel örömet okozva és további lehetőségeket teremtve a települések közösségének és a gyümölcsészet iránt érdeklődőknek egyaránt.
Kiss Rebeka
