Elérkezvén a jó idő végére, beiktattuk az év utolsó vályogos, saras hétvégéjét. Most sem volt hiány jó hangulatból, fröccsből, nevetésből, új barátságok kialakulásából és a népi építészet módszereinek gyakorlati megvalósításából a tájház javára.
Szombat reggel a legfrissebbek fél 9 körül már ott voltak a leendő tájház udvarán. Pali és Atesz, a projekt menágerei tartottak eligazítást, sorra vettük a hétvégi teendőket. Fókuszban volt a vályog kikeverése, tapasztása és simítása a belső szobákban. Közben egyre többen és többen lettünk, érkezett a többi lelkes emberke, volt aki családostól érkezett. Így vált az esemény szemlélőjévé Misi kisfia, Teofil is, akit mélyen lenyűgözött a Lajos által hozott kispipikék látványa.
Teofil és a tyúkok, avagy környezeti nevelés a gyakorlatban
A szombati brigád reggeli eligazításon
A csibék nem csak a gyerekeket érdeklik
A tyúk és csibéi közelről
A villanyszerelés elkészült az első szobában, hála Szilágyi Artúrnak, aki ezúttal villanyszerelő énjét villantotta meg, akinek vezényletével és szakmai segítségével a csapat férfi tagjai megcsinálták a villanyt, megküzdve az otromba vezetékekkel a falban. Pali pedig megtisztította a falat a rárakódott penésztől, hogy az új réteg stabil maradjon a tapasztás után.
Artúr, mint villanyszerelő
Addig a fiúk másik fele Norbi kocsijával elment a vályogkeverés egy alapanyagáért, a lótrágyáért. Jöttüket a lányok igencsak várták, hiszen utána kezdhették el a vályog keverését. Egyenlő arányú homok, víz, lótrágya és vályogalap elkeveréséből született a tapasztani való, sárszerű anyag. Ezt talicskákba tették meg, különböző kerti eszközök segítségével, hiszen hűvös idő lévén a lábbal való elkeverés szóba sem jöhetett (pedig az felér egy talpmasszázzsal). A lányok örömködve elkezdhették a feldobálását a falra, majd hozzáláthattak az elsimításához. Nagyon hatékonyan és ügyesen dolgoztak, a kamra és az első szoba másfél falát sikerült is beborítaniuk.
Épül a vakolat
Épül a villany
Pihen a menégár
Máskor meg elgurul a gyógyszere
Átszellemült vályogozás
Kaptunk finom házi ánizsszörpit, amit előszeretettel fogyasztottunk – természetesen a fehér fröccs mellett. Ajándék sütik is érkeztek a nap folyamán, amivel tudtuk enyhíteni édesség éhségünket és a munkában leadott kalóriák pótlására is kiválóan szolgáltak. Ezúton is köszönet értük!
Az ajándék szörpök sora
Egy süti a sokból
Norbi és Edina gondoskodtak az vacsoráról, szerencsére később is érkezett női munkaerő, akik szívesen beálltak a vacsorakészítés feladatainak elvégzésébe. Hatalmas mennyiségű krumplit pucoltak és reszeltek a bolesznyik elkészítéséhez. Zöldségekből is akadt pucolni- és darabolnivaló, hiszen a nagy kondér bableves megkövetelte.
Vááá, itt van a sok zöldség!
Norbi és Edina főznek
Guszta, mi?
It's alive! Kavaródik a bolesznyik
Sül a bolesznyik
Néhányan nekiláttunk az etnomobil rendbetételéhez, lekapartuk a maradék matricát, lemostuk. A többi munkacsoport szép lassan befejezte az aznapi teendőit, megkezdődött a szerszámok leslagolása. A bojler a kamrából leszerelésre került, ennek örömére bevontuk a csoportképbe is, amit már az igen nagy számú résztvevőkkel tudtunk elkészíteni.
Lekerült a bojler
Csoportkép bojlerrel
Rozi, a tájház beleltározott, vörös hajú babája is újra előkerült és árgus szemekkel figyelte a tevő-vevő közösséget.
Vigyázó szemetek Rozira vessétek!
Este – immár hagyomány szerint – tüzet gyújtottunk. Kikerültek a fotelek, székek, padok és matracok a tűz köré. A zenészek, tánctanárok és a helyiek érkezése után nekiláttunk a bableves és bolesznyik elfogyasztásához. Pali tartott egy idegenvezetést az először résztvetteknek.
Esti körbevezetés
Könnyes búcsú este
Esti bor- és murcikóstolás
A vacsora után beindult a mulatás, Boti dudaszóval szórakoztatta a népet, ahol a legidősebbek is bekapcsolódhattak a dalolászásba. Majd őt követte egy fergeteges moldvai táncház Németh Nóra vezényletével, amit a tűz körül tudtunk táncolni. A tánc hevében kimelegedtünk, nem fáztunk. Tuba Máté személyében bortermelő is érkezett hozzánk, akik friss szőlővel, aznapi musttal és borral kápráztattak el minket. Ezután következett csak az igazi móka. Bubuval mindenki somogyi betyárrá válhatott és bebizonyította nekünk, hogy közülünk egyedül ő érdemes a hajdúkapitányi rangra, egyedül neki lévén pohár a kezében. El is fogadtatta velünk, hogy ő a legtökéletesebb hajdúkapitány a jelenlévők közül. Utánuk a Biber Házi zenekara húzta a talpalávalót nekünk, akik kalotaszegi, mezőségi és még valamennyi vidék vonós zenéjét varázsolta elénk az éjszaka folyamán. Sokáig buliztunk, énekeltünk együtt, a legkeményebb legények hajnali 5 óra tájékán tértek nyugovóra.
Drága zenészeink
Nekünk is van nótafánk: legnagyobb örömünkre Plachi mama is dalra fakadt
Moldvait is húztak a Biber zenekarának zenészei
Roptuk is rá rendesen
Kecskést is táncoltunk
Boti és a biberesek együtt húzták a somogyit
Hatalmas buli kerekedett
Két szám között jót beszélgettünk a zenészekkel
Vasárnap nehezen tértünk magukhoz és megfogyva bár, de törve nem, folytatódhatott a munka. Az előző naphoz hasonlóan folytak az események, vályog keverése, tapasztása, simítása volt napirenden. Benedek atya 11-kor kezdődő aranymiséjén csapatunk két tagja is részt vett.
A buli után nehezen ment az ébredés
A legkitartóbbak vasárnap is folytatták a munkát, tudva a régi protestáns bölcsességet: a munka a legszebb istentisztelet!
Ismét kellett bontani, Pali legnagyobb örömére
Vasárnapi életkép
Vasárnapi csendélet
Kezdődhet a tél!
Smid Zsófia
A szerző, akivel mi nemigen mernénk packázni