2020. augusztus hónapjának 21. napján a leendő Tájház udvarán már kora reggel elindult a nyüzsgés, azonban Pali, Évi és Angéla már előző nap lementek előkészíteni a terepet és beszerezni a zöldségeket helyi termelőktől a másnapi főzéshez.

Mi, a többiek pedig fokozatosan szállingóztunk be az udvarra, hogy a látogatók és a meghirdetett programok megvalósításához mindent a helyére tegyünk. A Tájházi nap céljai a lokális népszerűsítés és a csapatépítés voltak, így az ehhez kapcsolódó programkínálatot igyekeztünk mindenkinek elég színessé varázsolni.

A délelőtt folyamán a bútorok elrendezése, az árusoknak az asztalok előkészítése, kisebb takarítás és a főzés hozzávalóinak feldarabolása volt napirenden. 10 órától nyitott portát hirdettünk, így a korán betévedő érdeklődőknek pedig lehetőségük nyílt a készülő épület és porta megtekintésére.

Az ebédünk főszakácsa Izsák Gergő, főkuktája Boda Bia voltak, akik rendületlenül álltak végig a forró kondér és mobil kemence közt az egyébként is nagy nyári hőségben. Kenyérlángos-tésztát s volt alkalom gyúrni fateknőben, erre szintén Izsák Gergő ügyelt, aki saját kovászaiból sütött. Remek fickó!

Az erős férfiak felerősítették a behívogató festett vászont a bejáratra, amit a kóspallagi fiatalok készítettek erre az alkalomra.

Adományozásra is nyílt alkalom, saját és a helyiek süteményei megvásárlásával akárki hozzájárulhatott anyagilag is a projekt támogatásához.

Lovaskocsival Nyasza furikázta a bandát a faluban, ezt is sok érdeklődő igénybe vette.

A szomjas és éhes szájakat a büfé szolgálta ki, ahol Panka, Zsuzsa és Viki serénykedve öntötték és osztották az ételt, italt.
A gombatúrát Werlein Anna, gombaszakértő csapattagunk vezette szakszerűen és izgalmasan.

A gyógynövénytúrát pedig Szilágyiné Ildikó vállalta be, akinek a gyógyteás termékeit Dóri és Julcsi árulták az udvaron.

A többi árusunk szintén elbűvölte a nézelődőket, Longável Dorottya és Balázs a zöldségeikkel és finom friss kiflijükkel, Zalka Gábor a 90%-os gyümölcstartalmú feldolgozott termékeivel, Moór Feri pedig, aki nem volt jelen, mert a családjára szánta az idejét (példás), Ő pedig három hatalmas sajttállal szolgált a Tájházi napon, aminek kóstolásával mindannyian eltelhettünk. Kis Anna, falubeli ékszerkészítő és barátnője, Napsugár is árusították fa-ékszereiket.

A programpontok közt szerepelt a kézműves foglalkozás is, ezt Lelkesné Gábor Aranka vezette és a nemezelést pedig Kiss Rebi, közösségünk tagja. A sikerüket mi sem támasztotta alá, mintsem azok a kreatív gyerkőcök, akik még a foglalkozás vége után is gyúrták a nemezkrokodiljuk lábacskáit.

Vidák Brigi és Ganzer Gábor készítették a csodás fotókat egész nap, melyekből mindet fel tudnánk használni és amelyek szerepelnek is ebben a blogbejegyzésben.
Természetes, hogy a vályogvetés sem maradt ki, hiszen leginkább ezzel foglalkozunk mostanság a Tájházban. Erre a pontra Pali és Jani figyeltek és ügyeltek, ennek szokás szerint nagy sikere volt, Irénke néni az elején velünk tartott és elmagyarázta a saját vályogvető formájával a vályogtégla készítését. Szokás szerint nagy sikert aratott a taposás, gyúrás, tégla szárítása.

Esteledvén már megfáradva, jóllakva, fröccsözve terültünk el a nagy gyepen és vártuk az esti koncerteket. Elsőként a kóspallagi kórus énekelt helyi népdalokat, majd a Suhaj zenekar örömzenélése következett, amit egy kis gyerektáncház kísért. Kis technikai szünet után a budapesti Zajnal, világzenét képviselő fiatal fiúbanda szórakoztatta a publikumot, amire a bátrabbak alternatív táncmozdulataikkal is beszálltak a buliba.

Másnapra virradva kómásan összeszedtük magunkat és a cuccainkat, hiszen Vajas Balázs már benn várt minket az utánfutójával. Készültünk a kóspallagi falunapra, amit kinn a focipályán tartott az önkormányzat. Kiérve a pályára előkészültünk, begyúrtuk a tésztát, pucoltuk a krumplit, beizzítottuk a mobilkemencét és beindult a munka, gőzerővel sütöttük a kenyérlángost. A munka oroszlánrészét szintén Izsák Gergő, Boda Bia, Vajas Balázs, Balogh Pali és Hernádi Panka végezték. A nap végére rengeteg bolesznyikot és kenyérlángost a Tájház továbbépítésére es a projekt fejlesztésére fordítandó adományért kínáltuk és már annyit kiabáltuk ezeket a szavakat, hogy már nem is értettük az értelmét a bolesznyik és kenyérlángos hangsornak. 

Csapatunk tagjai gondoskodtak mindenről és rengeteg segítséget, felajánlást kaptunk a helyi termelőktől is, a lelkes látogatók motiváló visszajelzéseiről nem is beszélve. Ezúton köszönjük a támogatásokat!

Smid Zsófi