Ahogy a vidékfejlesztésnek is fontos része a helyi gazdaságfejlesztés, úgy szándékaink szerint a tájház sem csak a helyi művelődés és közösségfejlesztés új intézménye lesz, de a helyi gazdaságfejlesztésben is szerepet fog játszani. Hogy mi az a helyi gazdaságfejlesztés, és hogy látjuk leendő tájházunk szerepét benne? Erről fog szólni ez a bejegyzés.
(forrás: Pallagvölgyi Biokert facebook oldala)
Egy település akkor válik élhetővé, ha lakói meg is tudnak élni benne. Bár a vágyak és lehetőségek mindenki számára eltérőek, és nem kell mindenkinek lakóhelye földrajzi határain belül megkeresnie a kenyerét, megvannak az előnyei annak, ha lakhelyünk és munkahelyünk minél közelebb esik egymáshoz. Az ingázás, különösen, ha napi szinten történik, sokak számára megterhelő: elveszi az időt, melyet szórakozással, művelődéssel, a családdal és a barátokkal lehetne tölteni, ráadásul az állandó utazás sokak számára fárasztó is. Persze nem mindenki vágyainak és ambícióinak lehet és kell helyben megfelelni – egy 700 fős faluban hiába is keresnénk pl. egyetemeket, és mindig lesznek, akik úgy döntenek, elmennek, elvándorolnak városra, vagy máshol folytatják saját életüket, máshol alapítanak családot. Az azonban fontos volna, hogy aki maradni szeretne, szívesen vállalna helyben munkát, annak erre legyen reális esélye. Ez azonban a legtöbb faluban sajnos nem teljesül.
2019 őszén ilyen színes helyi zöldségeket vagdaltunk az ételünkbe
Ráadásul egy helyi gazdaság erősödéséhez, életképességéhez nem elég, ha egy településen sok helyi gazdálkodó és vállalkozó működik. Egy kistelepülés gazdasága akkor tud igazán gazdagodni, ha a jövedelmek helyben maradnak, és a pénzbeli erőforrások nem csorognak ki a falu határain túlra. Igazán akkor tud virágozni egy település, ha a lakosok többsége legalább az alapvető szükségleteit helyből tudja ellátni: helyből szerez tüzelőt, helyi termelőtől vásárol élelmiszert, vagy akár helyi kézművestől szerzi be ruháit, bútorait. Az volna a kívánatos, ha egy településre inkább csak befelé folynának a pénzek a turizmus, vagy a pályázatok és befektetők révén, és aztán ezek a pénzek belül is tudnának maradni. Különösen hangsúlyos ez annak fényében, hogy tudjuk: az elmúlt évtizedek viharai révén a legtöbb falu igencsak erőforráshiányos, kifosztott állapotba került. Ezeket az erőforrás hiányokat muszáj valahonnan kívülről bepótolni: kívülről visszapótolni, amit szintén kívülről vettek el. Ha viszont a helyiek költései révén a jövedelmek „elcsorognak” valamilyen multinacionális cég – mondjuk egy közeli hipermarket – zsebébe, akkor ezzel egy lyukas hordóhoz, vagy egy folyton csöpögő csaphoz hasonlóan ismét csak egy kimerült helyi gazdasághoz jutunk el. Ehhez tehát az kell, hogy a szereplők együttműködjenek. Ha lehet, egymástól vásároljanak, egymás szolgáltatásait vegyék igénybe, de szorosabb együttműködéssel akár olyan külső piacok is megcélozhatók, ahol egyedül hiába próbálkoznának. Egy önkormányzat is sokban segítheti a helyi vállalkozókat. Ugyanarra az integrált szemléletre, az egyes szereplők együttműködésére van tehát szükség, amelyet már az előző posztban bemutattunk.
És hogy miért jó a vásárlónak a helyi gazdaság szereplőinél költeni a pénzét? Ha kistermelői terméket vásárolunk, akkor általában mindenki örül. Örül a termelő, aki el tudja adni terméket, és megélhetéshez jut, valamint megtisztelve érzi magát döntésünk által, de örülhetünk mi is a kitűnő terméknek, és örül a környezet is, amit kímélő módon művelnek. A vásárlás ilyenkor nem puszta fogyasztás, hanem személyes viszony és találkozás is. Szemben a legtöbb nagyüzemi termékkel, ahol minden téren csak szenvedés születik: szenvedő, bezártságban élő állatok, vagy kizsigerelt növények adják a terméket, amelyet alulfizetett, sokszor harmadik világbeli munkások dolgoznak fel, és rengeteg utaztatással, hatalmas környezeti lábnyommal jutnak egy-egy szupermarket polcára, ahol aztán egy teljesen elidegenedett, személytelen eseményként kosarunkba helyezzük azt. Ráadásul ha bemegyünk egy hipermarketbe, nem is tudunk igazából semmit a termékről, amit vásárolunk.
(forrás: Pallagvölgyi Biokert facebook oldala)
Ez persze még csak álom, hisz sokan alacsony keresetük miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy a magasabb előállítási költségek miatt sokszor szükségszerűen drágább helyi terméket vásárolják meg maguknak, és sok alapvető termékből egyáltalán nincs is mindenütt elérhető helyi változat. Ám azt reméljük, minden nap egy lépéssel közelebb kerülünk egy olyan világhoz, ahol mindenki megengedheti magának és fontosnak is tartja, hogy egészséges, igazságos módon előállított helyi termékeket vásároljon. Mi ezen dolgozunk a tájházas csapattal.
És hogy mit tehet a fenti célok elérése érdekében egy tájház? Azt gondoljuk, minden településnek megvannak helyi erőforrásai, melyek csak rájuk jellemzőek, és amelyek versenyelőnyt jelentenek más településekkel szemben, ezek azonban ma sokszor rejtve maradnak. Ezek minden településen különböznek: van, ahol például a málna terem különösen jól, máshol kitűnő tűzálló agyag van, illetve az ennek használatára az évszázadok során kialakult szaktudás jelent erőforrást. Olyan erőforrások ezek, melyeket a századok alatt elfelejtettünk, a kommunizmus vagy más elnyomó korszakok alatt értéktelennek bélyegeztünk, vagy épp a jelenlegi piac tartja őket értéktelennek. Azonban az országban ezer példa van már arra, hogy minden faluban találhatóak olyan erőforrások, melyekre innovatív szemlélettel emberek megélhetését, életképes helyi vállalkozásokat lehet építeni. Lehet ez idős asszonyok elfelejtett kézimunka tudása, a helyi gombászati, vagy épp vadnövény ismerete, a gyümölcsészeti hagyományok, a tájfajták ismerete, a legeltetéses állattartása fás erdei legelők használatának tudáskincse, a vályogépítészet, vagy ezer és egy más dolog. Ehhez persze ismerni kell a helyi természeti adottságokat, valamint a tájban élő ember tudását, a település múltját, fel kell tárni még eleven, de gyorsan eltűnő tárgyi és szellemi örökségünket. A tájház ennek a felfedezésnek, majd a helyi tudás átadásának helyszíne lesz, ahol kicsik és nagyok is megtanulhatják a leghitelesebb forrásból a helyi tudást, helyi hagyományokat. Ha pedig akarják, felfedezhetik, milyen részére tudnának ennek a tudásnak akár helyben saját maguk megélhetést építeni. Azt reméljük, a tájházban Kóspallag jövő biogazdái, kézművesei, vállalkozói is majd tanulnak, nevelkednek.
Egy frissen indult jó példánk is van helyből: a Pallagvölgyi Biokert (https://www.facebook.com/pallagvolgyibiokert/), ahol kedves barátaink idén kezdenek el közösség által finanszírozott rendszerben, agroökológiai szemléletben gazdálkodni. A helyi természeti adottságokat, tudást beépítve, vegyszermentes módon fognak neki idén egy eddig műveletlen területen zöldséget, gyümölcsöt termelni, amit aztán kosár-rendszerben juttatnak el a termékeikre „előfizető” vásárlókhoz. A tervek között szerepel, hogy termékeiket a jövőben egy, az önkormányzat támogatásával létrejövő közösségi gyümölcsfeldolgozóban dolgozzák fel. Terményeik egy részéből a helyi közétkeztetés is részesülni fog. A projektet mi is támogatni fogjuk: reményeink szerint nemrég induló gyümölcsészeti kutatásunk eredményei, melyről a blogon is be fogunk számolni, ide is be fognak épülni, a helyi fajták is termesztés alá kerülnek idővel.
A Pallagvölgyi Biokert tagjai (forrás: Pallagvölgyi Biokert facebook oldala)
A tájház persze más módon is segíteni tudja a helyi gazdaságot. Egy falu gazdaságának különösen fontos szereplői a helyi vállalkozók, turisztikai helyszínek, valamint a mezőgazdasági kistermelők, kézművesek. Egy jó tájház egy falu turizmusának kiemelt helyszíne lehet, ahol őket is meg lehet ismertetni, népszerűsíteni a látogatók körében, így közvetve bevételhez is tudjuk segíteni őket. A termelők, helyi vállalkozók eddig is mindig megjelentek rendezvényeinken, árulták és bemutatták termékeiket. Ugyanakkor állandóan támogatják is projektünket, hol pénzzel, hol terményeikkel, hol ingyen szállással csapattagjaink számára, bizonyítva ezzel, hogy egy helyi vállalkozó mennyire fontos, felelős, aktív és a közösség tevékeny tagja tud lenni egy helyi társadalomnak. Mi ezt azzal szeretnénk viszonozni, hogy a közeljövőben részletesen is bemutatjuk a minket támogató helyi vállalkozókat, termelőket oldalainkon.
A turizmus persze veszélyes, kétélű fegyver. Külső anyagi erőforrásokat hozhat a településre, illetve pozitív irányban is fel tudja pezsdíteni az életet, ha a helyiek életére nyitott, a helyiek felé tisztelettel forduló turisták érkeznek a településre, de nem kívánt hatásokat is jelenthet egy falunak: szemetelést, hangoskodást, konfliktusokat… Egy helyi gazdaságnak akkor lesz építő eleme, ha a turisták tekintettel vannak a helyi társadalomra, kultúrára. Ennek érdekében azzal tehetjük a legtöbbet, hogy amikor mi magunk turisták vagyunk, akkor ekként viselkedünk a meglátogatott helyszínen: kíváncsian, érdeklődéssel fordulunk a csak helyben jellemző, egyedi sajátosságok felé, de tiszteletben tartjuk, hogy a meglátogatott hely más emberek élettere, otthona.
(forrás: Pallagvölgyi Biokert facebook oldal)
Mi is mindezekre ügyelve, a helyi igényeket, elképzeléseket folyamatosan monitorozva szeretnénk intézményünkkel hozzájárulni Kóspallag helyi gazdaságának a helyi társadalommal, helyi igényekkel összhangban lévő fejlődéséhez.
Balogh Pali
