Mivel július első hétvégéjén elkezdődik a ház két belső szobájának vályoggal történő
tapasztása, a legutóbbi kiruccanásunk a szervezés, előkészítés, alapanyagbeszerzés körül
zajlott.
Szombat reggel a csapat két részre oszlott: Többen a szomszédok felajánlásának
köszönhetően egy használaton kívüli melléképület vályogtégláiért indultak, míg egyesek
interjúzni mentek, ahonnan megannyi izgalmas történettel, és jóhangulatú, baráti
beszélgetések emlékeivel tértek vissza.
Legnagyobb meglepetésünkre egy teljes platóskocsival sikerült bontott vályogtéglát
szereznünk, se ennek örömére minél hamarabb nekiláttunk a téglák összezúzásának,
belocsolásának, és taposásának.
Az idő egyre melegebbre fordult, ezért ki-ki a saját technikájával próbálta enyhíteni a
forróságot!
Egyesek védőitalhoz nyúltak…
Mások a dagonyázást próbálták ki….
De volt, aki csak az árnyékban pihent és figyelte az eseményeket…
Dél körül azonban jobbnak láttunk, a hűvösben elfogyasztani az ízletes, tárcsán sült
ebédünket.
A kulináris élvezetek után hanyagolnunk kellett a délutáni pihenést, mivel újbóli interjúk
vártak ránk, amelyek a délelőttihez hasonló, nagy sikerrel zárultak.
Este a tűz körül vitattuk meg az aznapi munkánk eredményét és egyre jobban körvonalazódni
látszott a vályogépítészeti hétvége (július 6–7) eseményei. Megállapodtunk, hogy másnap
leverjük a kamrában a falat, hogy megnézzük, milyen állapotban van az alatta lévő réteg.
Mielőtt azonban a nagy lelkesedéstől szétvertünk volna mindent, ami az utunkba kerül,
jobbnak láttuk, a már begyűjtött műtárgyakat egy külső raktárba ideiglenesen áthelyezni.
Miután a terep megtisztult, immár semmi sem szabhatott gátat a falazat külső rétegének
leverésére, amely egyébként, mint kiderült tökéletesen orvosolja a munkahelyen,
vizsgaidőszak után felgyülemlett feszültséget.
Az egyes rétegek lekerülése közben felfedezni véltünk a ház eredeti állapotára utaló elemeket.
Egy ablak körvonalain kívül, szabályos alakzatban elhelyezkedő kormos téglákat találtunk,
mögöttük pedig tátongó, szintén kormos- lyukat. Mindez nyilvánvalóan egy
tüzelőberendezésre/kemencére enged következtetni, amely mindenképpen érdekes eredmény
egy kamra esetében. Miután a felgyülemlett vakolat és levert vályoganyagot platóra raktuk, kisöpörtük a kamrát,
amelyet így a vályogépítészeti napokra felkészítettnek tekintettünk.
A nagy munka után, édes volt a pihenés! Sikeresnek tekintettük a hétvégét, bár abban
egyetértettünk, hogy a hétvége igazi nyertese a kocsmában újra üzemelő zenegép volt, ahová
egy kis mosakodás után ültünk be feltöltődni, a hazaindulás előtt! Egy biztos: szárazok most hétvégén sem maradtunk…
Lajkó Gergely
Június 30-án nyílt alkalmam először betekinteni a készülő kóspallagi ökotájházba és az azzal kapcsolatos munkálatokba. Az élmény minőségét már a Börzsöny-vidék meseszép vidéke is elragadóvá tette, de az ott munkálkodó csapat jókedve és befogadó hozzáállása ezt még emelte.
Ezen a napon is tevékenyen folyt a munka, érkezésemkor ketten kipakolták a házból a tárgyakat, ketten interjúztak, és volt, aki pályázat leadási kötelezettségeivel foglalkozott. A hétvégi vályogkészítésre való tekintettel a vályogalapot többször megöntözték, hogy ne száradjon ki. Dél körül a gyűjtésen lévők is csatakoztak a csapat többi tagjához, így együtt fejeztük be a pakolászást.
A ház hátsó szobájában (ami történetesen a kamra volt,) észrevettük, hogy omladozik a vakolat és elterveztük, hogy a lekívánkozó fehér tapasztást eltávolítjuk. Csapatunk egyik tagja meglepő felfedezést tett: a tapasztás lebontása közben mozgó téglákra bukkant, majd tovább bontva megtalálta egy hajdani kemence nyomait. A kemencelyuk és a későbbi téglaberakások megfeketedése egyértelművé tette a tényt. Később átgondolva a szoba felújításakor végrehajtandó vakolást, rájöttünk, hogy nem lesz egységes a fal, ha csak egyes részeit távolítjuk el, ezért az új terv szerint az összes vakolatot levertük.
A fizikai munka némelyeket fellelkesített és hatalmas erőfeszítésekkel végezték a rombolást. Minden alkalmas eszközt bevetettünk, minden kis- és óriáskalapácsot. A munkában nem voltunk egyedül, Longável Bence, helyi ifjúsági közösségi szolgálatot teljesítő fiatal is derekasan részt vett a bontásban. Mókásra sikeredett a feladat, az arcunkat eltakartuk különböző vásznakkal, hiszen hatalmas por keletkezett és a végén a hajunktól kezdve a sarkunkig porosak lettünk és örömmel konstatáltuk a kerti csap jelenlétét.
Oti és a végeredmény
A kemence helye
Az ebéd a kertben lett felszolgálva számunkra. Mindenki jól lakott, közben ment a csapatépítő diskurálás és humorizálás. Délután hárman mentünk a gyűjtésre, a többiek befejezték a fal leverését és a sittet is kihordták Norbi kocsijára, amivel elszállításra került. A gyűjtés során bebizonyosodott, hogy a készülő tájház épülete mindig is közösségi térként funkcionált, ha éppen nem családi házként. Működött ott mozi, egy időszakban tanítóknak nyújtott szálláslehetőséget, majd vasak raktárhelye is volt. Megfogalmazódott bennünk a felismerés, miszerint a hely mindig is betöltött olyan funkciókat, amiket mi is igyekszünk létrehozni: közösségi, kulturális, természetközeli.
A délután végére végeztünk feladatainkkal, egy alapos mosakodás után még órákig élveztük egymás és egy kis sör, ill. bor társaságát. Lajos, a telek tulajdonosa is meglátogatott minket.
Smid Zsófia