Voltak, akik kocsival jöttek, a spártaiak egy kis futkosás után felszenvedték magukat vonattal  ebbe az Isten háta mögötti kis paradicsomba. Vagyis lecsóba - a kis fa árnyékának csendéletében Anna anyukája már fénysebességgel aprította a hagymát.

Fűre fektetett matracok szolgáltak helyszínül a hunyorításos fetrengésnek, masszázsnak vagy délutáni ejtőzésnek.

Már tűzött a nap, mindenki eszegetett, (és főként) iszogatott. Kisebb összecsődülés után mindenki elindult a maga dolgára:

Beöltöztek szovjet munkásaink a gerenda - és plafon csiszoláshoz, páran nekiláttak a mordori munkának - beleálltak és markoltak a vályogba

Az Etnomobil ( leendő utazó múzeumunk) "piciny" segítséggel levedlette magáról a matricát, a bevállalósabbak pedig interjúzni mentek.

Haladtunk a munkával, szépen alakult minden. Összeültünk ebédelni, hogy a kiszedett kaját nézhessük egy negyed órát, amíg kihűl. Kidőltek páran, de zömében visszaállt a munkarend. Vitáztunk a Mars kolonizálásáról, fogyott a közösségi bor és a fantasztikus sajt (ave Pali) elkezdtük leltárba venni a felajánlott tárgyakat

(Köztük egy élőlényt, tigrist is), Atesz egy kép erejéig búvárkodott kézenállva a vizes vödörben.

Látogatóink is voltak, időszakosak és estig maradók is, körbeszagolták a tájházat. Estefelé pihiztünk, Jani rittyentett tábortüzet, előkerült egy gitár is, meg egy pár imprózó hangszál - ezek hajnalig kitartottak.

Második nap kissé kómásan - bár Pali ébresztőjének köszönhetően viszonylag tempósan - felkászálódott a nép. A reggeli eligazítás alatt megalakult az Etnomobil, illetve gerendacsiszolás gyűlölő csoport/dühöngő, továbbá Gábor egyszemélyes munkacsoportja is. Megtudtam, hogy a zsír nem vega. Folytattuk a vályog macerálását, ami lassan, de biztosan felvándorolt az istálló hátsó falára, meg is simókáztuk érte.

Éva cica felmászott lemosás közben a lakókocsi tetejére ágakat vadászni,

 A fiúk megint orkokká váltak a sárban, mások a maradék lecsót majszolták.

Fájó szívvel, de lassan véget ért a második nap is. Kezdtünk lemorzsolódni, mint a vályog a lábujjközeinkből, de a nagy munka gyümölcseként elkészült a fal tapasztása, a végsőkig kitartók elpakolták a szerszámokat, ettek egy nagy dinnyét, elmosogatták az edényeket és végül magukat is.

Összességében nagyot haladtunk, sokan találkoztak először - tovább szövődött a közösség hálója. Legközelebb szeptemberben találkozunk, akkor már a télre készülünk elő, az Etnomobil is felveszi téli bundáját.

Köszönjük szépen a szervezést és a részvételt mindenkinek!

Telek Brigitta