2021. június 19-én egy számomra teljesen ismeretlen, új világba csöppentem. Már a Börzsöny kanyargós útjain elvarázsolt a táj szépsége és hangulata, korábban ugyanis nem jártam errefelé. A faluba érkezve az élmény persze csak fokozódott. Elsőként az éppen zajló falunapra lettem figyelmes, ami számos érdekes programmal várta érdeklődőit. Itt azonban nem álltam meg (pár órával később látogattunk a rendezvényre), utam ugyanis a Kóspallagi Ökotájházhoz vezetett. Bevallom, magam sem gondoltam, hogy ami a Szent István út 35. szám alatt vár rám, az talán egy életre szól.
A tájházhoz érkezve egy olyan közösségben találtam magam hirtelen, amiről talán nem túlzás úgy nyilatkozni, párját ritkítja. A másnap esedékes Tájházi Nap előkészületei zajlottak éppen, ahol egy fiatalokból álló, elkötelezett önkéntes csapat fáradtságot nem ismerve lapátolt, hordta a talicskát, nyírta a füvet, szóval keményen dolgoztak a másnapi rendezvény sikeréért. Csatlakozva az előkészületekhez megismerhettem a tájház történetét, aktualitását és távlati céljait. A lelkesedés, amivel az elbeszélő (Pali) ismertette a projekt legapróbb, de annál fontosabb részleteit szintén azt a korábbi benyomásomat erősítette, hogy ez egy igazán elszánt közösség, amelynek tagjai szívvel lélekkel dolgoznak egy értékteremtő és hiánypótló vízió megvalósulásáért. Ez már önmagában egy olyan élmény volt számomra, amire jó érzéssel emlékszem vissza.
A kemény munka persze megkövetel némi lazítást, amihez a Falunap széles tálcán kínálta a legkülönbözőbb alternatívákat. Azt hiszem az esti koncertek hozták el az igazi átütő, felszabadító és fáradt gőzt kieresztő élményt, ugyanis teret engedtek a szinte vég nélküli Táncnak.
Forrás: facebook.com/kospallagihivatal/photos
Másnap már korán reggel megkezdtük a Tájházi Nap helyszínének és programjainak előkészítését, hogy az eseményre látogatókat színes programkínálatunkkal köszönthessük. A kicsit korábban érkezők betekintést nyerhettek a készülő épület történetébe és megismerhették a neki szánt kiemelt jövőbeni szerepet. A délelőtt folyamán még Ábrók Ildikó vezetésével gyógynövény-, Werlein Anna gombaszakértő kalauzolásában pedig gombasétán vehettek részt kicsik és nagyok. Ezt követően, izgalmas állomásos kaland várta a kisebbeket, ahol Jani a vályogvetés, Rebi a nemezelés, Kati az éneklés, Lelkesné Gábor Aranka pedig a kézműveskedés rejtelmeibe vezette be a kíváncsi gyerkőcöket. Kovács Péter érdekes bemutatója mesterségéről, a kovácsolásról és a Nyasza vezette lovaskocsizás egyúttal megszólította a gyermekévekre nosztalgiaként visszaemlékezőket is. Jómagam, a Tájházi Napon első ízben résztvevőként minden programot megtekintettem és bár pecsétet nem kaptam a füzetembe az állomásokon, hogy később a saját és a helyiek által adomány gyűjtése céljából készített ízletes süteményeink egy szeletét jutalmul magamhoz ragadjam, nem bántam meg, nagyon jól éreztem magam és különben is, azt hiszem nem én voltam az elsődleges célközönsége az állomásos játéknak…
Mindeközben, 15 órától egy különleges Cseh Tamás emlékkoncert ejtette rabul hallgatóságát. S hogy a szórakozás megszakítás nélkül folytatódjék, előbb a Rimóci rezesbanda, majd a Rézeleje Fanfárosok gondoskodtak a kitűnő hangulatról és okoztak ezzel sokak számára felejthetetlen élményeket. A Suhaj Zenekar pedig a gyermektáncházban remekelt két meghívott táncossal, Krizsivel és Barnabással karöltve.
A Kóspallagi Ökotájház és a lelkét adó kis közösség engem visszafordíthatatlanul magával ragadott. A Kóspallagon töltött két nap mély hatást gyakorolt rám, olyan gazdagító élmény volt ez, amihez hasonlót ritkán él meg az ember lánya. Hogy ne legyek túl szentimentális, csak tényeket sorolok fel a miértekre. Egy elhivatott, lelkes, befogadó közösség. Egy tájház, aminek terve, ha megvalósul, még hosszú-hosszú évekig őrzi mindazt, amit másképp talán csak elfelejtenénk. Egy meseszerű település, melynek helyi közössége összetartó, segítőkész. Végül pedig egy élmény, amelyről a környezetemben lassan mindenki hallott. Ez is csak tény.
Gaál Dorka
