Szombaton reggel Budapestről (némelyek közvetve Kóspallagról) a Tisza irányába vettük utunkat, hogy ellátogassunk Nagykörűre. Terveink szerint Barát József, a Szövetség az Élő Tiszáért elnökségi tagja bemutatta volna a faluközösséget és az egyesület tevékenységét, azonban ennél sokkal többel is gazdagodtunk. Nem a kedvünkért, de a falu teljes egészében megmutatkozott előttünk szombaton, a Nagy Befőzésen, ami a község idén már tizedik alkalommal megszervezett gasztro-turisztikai és kulturális eseménye. A szombati élményalapú megismerést vasárnap Barát József nem kevésbé élményalapú körbevezetése a faluban követte.

A Nagy Befőzésen a helyi és környékbeli termékek készítői vettek részt, no meg persze a falu apraja-nagyja, de Budapestről sem csak mi érkeztünk. Az első porta, amit azonnal meglátogattunk, Varga György, helyi sajtkészítő standja volt. A kulináris élményeken túl a sajt érlelési folyamatairól kaptunk bőséges információt. Hála égnek Pali az egész úton velünk volt, így, ha valamire nem emlékeztünk volna, vagy csak egyszerűen tudásunkat kívántuk bővíteni, őt kérdezhettük (Brian óta tudjuk, hogy „Boldogok a sajtkészítők!”).

Finomabbnál finomabb kecskesajtok. 

Varga György, a sajtkészítő, és a helyi tájház tulajdonosa. Tervei között szerepel egy a sajtkészítés állomásait bemutató kiállítás létrehozása. 

A nyálkás, hűvös időjárással szemben a kelet-európai ember rájött, hogy a gyümölcs jó társ a bajban. Bízva csapatunk néprajzi vénájában, így a pálinkát kínáló jó emberek irányába vettük utunkat, kipróbálva a tökből, birsből és cseresznyéből készült nedűket. Természetesen nem mind az összeset, mert akkor napunk itt be is fejeződött volna. Ehelyett megismerkedtünk Szabó Istvánnal, aki az „Egy csepp Tisza-tó” termékcsaládot létrehozta. A végtelenül izgalmas történetek mellett a legalább annyira különleges sulyomkrémmel töltött bonbonokat kóstolhattuk.

Ezen bejegyzés szerzőjét hallgatjuk ámulva, mindenkiből mást hozott az aktuális téma, ez az arcokon jól látszik. 

Igen, ebből csokoládé készül, persze nem a már száraz termésből, hanem a frissen szedettből. Nekünk a nap felfedezése volt a bácsi és a sulyomkrémes csoki. 

Nem csupán portákat látogattunk a Nagy Befőzésen, hanem az udvarokba is benéztünk. Az ebédünket ezért is a Tájház Udvarban fogyasztottuk el. Már jóllakottan el is terültünk a búbos kemence mellett. Talán ki se mozdultunk volna onnan, ha nincs a híres tökárverés, ahol egy méretes tökkel lettünk gazdagabbak. Fun fact: A töklámpás készítésének kis hazánkban függetlenül Halloweentől volt hagyománya. A legtöbb régióban Luca napjához kötődik ez a szokásunk, az ún. Lucatök készítése.

Akár ezt is elhozhattuk volna...

... de beértük ezzel a picivel, akit Jenőnek neveztünk el, és a tájház udvarának méltó dísze lesz.

Bizonyára, ha szigorúan szétosztottuk volna, hogy ki melyik udvart és portát térképezi föl, egy teljes összefoglalót állíthattunk volna össze. A csapatépítés oltárán ezt föláldoztuk, így sajnos több minden kimaradt, pl. a Roma udvar vagy a madárles. Estére még visszatértünk a tájházba, ahol egy szolid dínom-dánommal lezártuk a napot. (Mondjuk, ha a zenekar egyik tagjának nem kellett volna hazasietnie feleségéhez, Atesz még rászedte volna őket, hogy valahol folytassuk ezt a visszafogott partit. Így csupán az maradt, hogy Erdeit és Marcuset olvassunk föl egymásnak.)

Hála esti mértékletességünknek, másnap kora reggel nekivághattunk a falunak. Barát József először a falu történetét vázolta föl nekünk, hogy az elmúlt századokban milyen harmónia állt fönn a falu és a természet között. A modernizáció ilyen szempontból nem mindig hatott pozitívan az adott közösségre. Bejártuk a gátat, ahol a fok- és az ártéri gazdálkodásról beszélgettünk. Még egy körteszüretből is kaptunk ízelítőt, ugyanis József elvitt minket egy helyi családhoz, ahol aznap zajlott a betakarítás. Minekután nehéz búcsút vettünk a minket megvendégelő családtól, no meg persze a körtepálinkától, még egy gyors falubejárásra is jutott idő.

Érdeklődve ismerkedtünk a fok-és ártéri gazdálkodással, a helyi termelők helyzetével. Nagyjából azt a nyomvonalat követtük, amit az előttünk egy héttel ugyanitt forgató Borbás Marcsi stábja is megtett. 

Földiekkel játszó égi tünemény. :) 

Életkép a gát mellett. 

Gyönyörű ártéri legelő, a fák mögött pár km-re ott a Tisza. 

E nagykörűi látogatásunkon ízelítőt kaptunk abból, miként él egy falu. Tapasztaltuk a vendégszeretetet, és láttuk, milyen sok munka áll egy közösség működése mögött.

Egy jólsikerült csapatkép, a szerző középen. 

Izsák Gergely