A vályogos hétvége után megfogyva bár, de törve nem egy 5 fős keménymag tovább folytatta a munkát.

Az első délelőttünk a Biber Egyesület gyerektáborával telt – a jókedvű gyereksereggel először vadvirágokat gyűjtöttünk, majd virágkoszorúkat fontunk belőle. Közben elmerültünk a gyermeki lélek rejtelmeiben: megtudtuk, hogyan kell vasakkal tigriseket verni és medvékre vadászni. Közben kinek a sapkáját lopták el, kinek a nyakán csüngtek egész nap a kis gézengúzok.

Éva és a tigrisvadász

Virágszedésen

Bennünk volt a boogie

A gyerektábor résztvevői

Okos férfiak gyereksátort szerelnek

Okos férfiak örülnek a kész gyereksátornak

Virágszőnyeg készítés

Ebédelünk

Atesz masszázst is kapott

 A délután a csapat egy részének a standon, egy másik részének a földhivatalban indult, de mind egyformán jól szórakoztunk – a kocsiban Lajos szórakoztatott minket hivatali történeteivel. Az est végére a csapat egyesült, és egy jókedvű hekkezés után alaposan áttárgyaltuk a következő hónapok teendőit.

Úton a földhivatalba

Tárgyalás gyerektábor utózöngével

Másnap reggel a csapat egy része kukázással kezdte a napot: szomorúan szembesültünk vele, hogy a falu egyik legrégebbi házát a tudtunk nélkül kiürítették, de örömmel konstatáltuk, hogy a kuka még megvan. Egy kajla fülű macska társaságában merültünk alá a szemétbe, Eszter felfedezte az eddig elrejtett levéltáros énjét, Éva pedig egy macska ügyességével halászta ki a tárgyakat a halom legaljáról, miközben a fülünkben csengtek – ki tudja, miért – a TNT legnagyobb slágerei. Busás zsákmánnyal a talicskánkban tértünk haza: találtunk egy sor régi befőttes üveget, egy kádat, lavórokat és lábosokat, valamint egy remek babát is. Ebéd előtt pedig akkora szerencsénk volt, hogy a szomszéd házban megmaradt óriási pékkemencét is megnézhettük. A megfáradt lányokat talicskában és díszkisérettel szállítottuk az ebéd helyére.

Lomozós hangulat

Eszter felfedezi magában a levéltárost

Hol van a Balogh Pál Géza? Kukázik!

Lomizás TNT-re

A zsákmány egy része

Az egykori pékség kemencéje

Talicskával az ebédhez

Délután a csapat egyik része nekiállt pucolni az Etnomobilt, miközben ketten egy izgalmas tárgy begyűjtésére indultunk. Burik Antal, a falu egykori cipésze ma már Kismaroson lakik, de felajánlotta nekünk egykori Singer varrógépét és varrószerszámait. A rövid látogatás majdnem másfél órára nyúlt, úgy belemerültünk a beszélgetésbe, Eszterrel csak úgy kapkodtuk a fejünket a falusi ragadványnevek és rokoni-szomszédi-baráti viszonyok tengerében. Aztán viszont siettünk haza, hiszen az este is különleges programunk volt: Norbiéknál már várt a gőzölgő pacal. Sokunk először részesült ebben a mennyei belsőségben, el is aléltunk a kulináris élményektől.

Etnomobil-mosás

A varrógép

A pacal

Az utolsó nap reggelén végre eljött a pillanat, amit minden férfi napok óta várt: előkerült a flex, minden vasárnap reggel legfontosabb hozzávalója. Kezünk alatt felzúgott a körfűrész, és minden fájdalmunk eltűnt, miközben tisztára suvickoltuk az elülső szoba gerendáját. Közben egy interjúnk is le volt beszélve, méghozza egy kifejezetten fontos kérdésben: Bagyinszky Teréz nénivel, aki legrégebben lakott a tájházul szolgáló épületben. Egy kedves meglepetésvendég is betoppant a végére: Burik Imréné, akivel immár egymásra kontrázva mesélték nekünk az egykori kóspallagi élet rejtelmei.

Arról alól, de hangosan zúg a flex

A nap végén még gyorsan értékeltünk és megbeszéltünk egy hideg korsó sör mellett, majd élményekkel – és Évi esetében egy macskával is – gazdagabban tértünk haza. Folytatása következik – augusztusban!

Balogh Pali