Házból tájház? Egy épület az átmeneti fázisban
Lassan egy év telt el azóta, hogy 2018 májusában majdnem ugyanilyen hosszú szűk körben történő előkészületek után összeállt a csapat, és először utaztunk le együtt Kóspallagra, hogy szemlét tartsunk a leendő tájházunkban és udvarában. Ekkor jókedvűen vettük tudomásul, hogy amit elméletben pontosan tudtunk, hogy nem annyiból fog állni ez a projekt, hogy dalolva kifestjük a kitűnő állapotú falakat és becipeljük az épületbe a faluban gyűjtött hagyományos berendezéseket (természetesen minden tárgyból pontosan annyi és olyan minőségű állván rendelkezésünkre, amennyire szükségünk van…) - nos igen, ezt a saját szemünkkel is megláthattuk, hogy ez nem így fog működni, ugyanis az épület ugyan méltóságteljesen, de az idő fogától eléggé megkopva, s mindenféle korú, állapotú tárgyakkal zsúfoltan várt ránk.
Aztán 2018 szeptemberében egy újabb kiszálláson arra feküdtünk rá, hogy leltározzuk a rendelkezésünkre álló hatalmas mennyiségű, nagyon sokféle tárgyat, és elkülönítsük azokat, amikre a ház tulajdonosa igényt tart és azokat, amiket szeretnénk viszontlátni valamilyen formában a tájházban. Ez sikeresen lezajlott, és ennek folytatásaként most március végén került sor egy újabb pakolós napra, amikor is az épület majdnem összes helyiségéből eltávolítottunk mindent, amire nekünk a tájházban nem lesz szükségünk.
Ez a szombati nap volt az első igazi tavaszi nap, úgyhogy tökéletesen alkalmas volt erre a munkára. Vidám kis csapatunk kora délelőtt érkezett meg, örültünk egymásnak és Kóspallagnak – volt aki félév után járt itt újra (elfoglalt a csapat, és ha nem is mindig mindenki tud eljönni, a háttérben mindenki mozgolódik).
Gyors taktikai átöltözést taktikai sajtevés követett, Palinál ugyanis úgy tűnik, mindig akad egy bicska és legalább egyféle termelői házi sajt. Szakmai ártalom, aminek mi élvezői vagyunk!
Ezalatt megbeszéltük a haditervet, mely szerint a ház első helyiségéből haladva hátrafelé szépen kihozunk minden olyan tárgyat, bútort amire biztosan nem tartunk igényt, és a megtartott, már szeptemberben felcímkézett tárgyakat úgy helyezzük el, hogy a helyiségekben legyen elég mozgástér, ugyanis erre pár hónap múlva szükségünk lesz.
Most elölről haladjunk hátrafelé, vagy fordítva?
Közben több helybéli jóbarát is bekukkantott, és ki ameddig ráért, besegített. Volt aki a nehéz bútorok cipelésében, volt aki a ki tudja milyen régen betapasztott ablaktáblák kinyitásában.
Egy hősünk balesetet is szenvedett, nagyon jól jött a tárgykupacból előkerülő régimódi elsősegély doboz.
A munka virágos jókedvben telt, nem maradt el a móka a tárgyakkal, amiknek sokszor újraértelmeztük funkcióját. A kipakolás közben isteni inspirációnk is támadt: a fűre ideiglenesen kihelyezett kényelmes kanapéra leheveredve csapott belénk a felismerés, hogy ez a kanapé bizony romkocsma környezetért kiált! Szárnyalni kezdett fantáziánk, és megegyeztünk abban, hogy vagy a csűrben, vagy az udvar egy alkalmas pontján kialakítunk egy félig fedett, otthonos, többfunkcionális (értsd: lehet benne olvasni, inni, aludni és beszélgetni is) kuckót, aminek gondolatától már ekkor a nyáresti fröccsözések hangulatába kerültünk.
Közben megérkezett Norbi, aki régóta támogatója és része csapatunknak, és volt olyan kedves, hogy főzött nekünk ebédre isteni paprikás krumplit. A nagy munkától, jó levegőtől, napsütéstől megéhezett munkások nagyon hálásan fogyasztották el az étket az udvarra kitett kanapén, jó társaságban.
Ebédre megérkeztek a helyi civil egyesületek, a Pandal, a Biber és az ÖKE képviselői, hogy a tájházat és más, a falut érintő pályázati ügyekben tartsanak megbeszélést. Sajnos a pesti különítménynek ezután rövidesen haza kellett indulnia, de egy nagyon eredményes és élvezetes napot zártunk. A terv szerinti ütemben haladtunk a munkával, főleg az utcafronti szobában látszik a változás.
Ilyen volt…
És ilyen lett!
És hogy miért is volt már itt az ideje annak, hogy felszabadítsuk az épület helyiségeit? Nos, május 11-én, szombaton a Közösségek Hetének keretei között Tájházi Napot tartunk. Ezen a napon megnyitjuk a telket és a házat a nagyközönség előtt. Programban nem lesz hiány, lesznek előadások, kézműves foglalkozások gyerekeknek és felnőtteknek, meg lehet nézni hogyan áll most a munkánk, sőt, be is lehet majd segíteni! Este pedig koncertek, moldvai táncház és egy hatalmas buli várható! Sok szeretettel várunk mindenkit, gyertek, kiránduljatok a Börzsönyben, és aztán töltsétek velünk a napot!
Markó Eszter
