A Kóspallagi Ökotájház projekt fontos célkitűzése és sajátossága, hogy nem saját magunk szeretnénk megmondani, hogy mi legyen Kóspallagon, hanem igyekszünk minél több csatornán nyitni a helyiek felé és feltérképezni az igényeiket, majd ezekre reagálni, minden módon, ahogyan csak tudunk. Azt pedig pláne nem tudhatjuk, hogy mi volt itt Kóspallagon és, hogy erre ki hogyan emlékszik.

Február 23-án az 1930-as és 1960-as évek fényképeit néztük meg a helyiekkel. A program iránt helyi idősek, fiatalok és beköltözők is szép számmal érdeklődtek. Mire elkezdtük a vetítést, a kultúrház kisterme zsúfolásig telt és a létszám program közben is egyre csak nőtt. Egészen fél háromtól hat óráig folyt a beszélgetés - és olykor vita - a fényképekről.

Szép számban összegyűltünk a Művelődési Ház kistermében

Alig fértünk be :)

Szerencsére a legtöbb esetben született konszenzus. Hogy ki volt a pék, hogyan zajlott a kenyérsütés és mely napokon abban nem volt vita. A földeket is nagyjából be tudtuk azonosítani, melyek a képeken látszottak. A méh-fogás és hangyatojás-gyűjtés hagyományainak képkockáit is egymásra reflektálva illesztették össze az idősebbek. Az állatok kihajtásának ideje, a gyerekek és a hivatásos kondások és pásztorok feladatainak megoszlása is tisztázódott, illetve az is, hogy milyen fák voltak Kóspallagon az út mentén és miért, szintén kiderült. A legtöbb vitát generáló kérdés a vályogvetés helyszíne volt. Egy azonban biztos ezzel kapcsolatban: minden család magának vetette a vályogot a falu melletti réteken a házához az 1960-as években és napszámosokat fogadtak, hogy jobban menjen a munka. A TSZ-ben dolgozni egyesek szerint jó volt, mások szerint átok, abban viszont mindannyian megegyeztek, hogy a pallagiak mindig szorgalmas nép voltak és mindegy is volt, mit és éppen milyen keretek között dolgoztak, azt becsülettel és keményen végezték.

Volt, aki minden eszközt megragadott, hogy kifejezze mondandóját

A generációk közötti párbeszéd is megvalósult

Sok érdekes történetet is hallgattunk a falu múltjából: például hogy 1956-ban a kenyereket elvitték a faluból a forradalmároknak, emiatt nem jutott a lakosoknak, vagy hogy milyen volt még gyerekvárás közben is vályogot vetni. Azt is megtudtuk, hogy a kultúrházban volt először televízió a faluban, és egy forintért lehetett bemenni nézni az adást. Kiderült, hogyan szerelték ki a csapágygolyókat a gyerekek a TSZ tönkrement autóiból, és milyen játékokat játszottak vele. Szó esett arról is, milyen volt a korabeli divat: a gyerekek között a kék svájci sapka és a mackónadrág számított "menő" viseletnek. A fekete-fehér képek így megszínesedtek és megelevenedtek a képzeletünkben.

Néha kisebb viták alakultak ki, de végül közös erővel sikerült elönteni, hogy ki-kicsoda a képeken

Nagyon vidám hangulatban zajlott az esemény

A fénykép-nézegetős programot ugyan egyszeri alkalomnak terveztük, azonban volt, aki már úgy érkezett a résztvevők közül, hogy saját régi fényképeit is magával hozta feldolgozásra, így egy újabb program látszik kirajzolódni, ahol már a helyiek képeiről tudunk majd beszélni és egyre többet tudhatunk meg a hagyományokról és a kóspallagiak közös emlékezetéről.

Ugyan a terem hamar megtelt, a később érkezőknek is alkalma nyílt elmondani történetüket

 Egészen beleéltük magunkat a múltbeli eseményekbe

Az ilyen és hasonló programoknak pedig a hosszú távú kifutása, hogy a készülő Tájház anyagát ne csak tárgyak, hanem történetek is képezzék. A tájház maga pedig ne egy statikus, a múltat bemutató helyszín legyen, hanem olyasvalami, ami kapcsolódik a ma élő kóspallagiakhoz. Ahol ők maguk is ott vannak a házban valamilyen módon és alakíthatnak rajta akár nap, mint nap, természetesen a szakmai szempontok figyelembevétele mellett.

Atesz gyakorlottan irányította a beszélgetést

És a munka – már ha lehet ezt munkának nevezni – után következett a szórakozás. A Pandal Egyesület Farsangi Bálján vettünk részt, ahol a Mesélő fényképek programról is sokan velünk tartottak és a helyi fiatalság nagy részével is találkozhattunk. A Farsangon jelmez és produkció-versennyel és táncversennyel is szórakoztattuk egymást és táncoltunk hajnalig.

Hernádi Anna Borbála