Tavaly májusban egy szép kora nyárias szombaton a frissen alakult néprajzos különítmény felkerekedett azzal a céllal, hogy végre mindannyian megismerjük kóspallagi barátainkat, akikkel azóta is közösen gondolkodunk és cselekszünk azért, hogy Kóspallagon létrejöjjön egy ökotájház. Plachi Atesz és Prikler Szilvi voltak olyan kedvesek és egy komplett programot szerveztek nekünk, ami ismerkedésre is alkalmat adott, de közben a projekt szempontjából is fontos tapasztalatokat nyújtott.
A reggel korán kezdődött a Nyugatiban, de töretlen lelkesedéssel érkeztünk meg Perőcsényre, a nap első állomására. Itt már vártak minket a kóspallagiak. Rövid bemutatkozás és egyeztetés után megtekintettük együtt a perőcsényi tájházat. Itt arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tanulságokkal szolgálhat számunkra a börzsönyi térség egy körülbelül egy évtizede működő tájháza. Főleg a fenntarthatóság, a karbantartás és közösségszervezés témái érdekeltek minket. A perőcsényi tájházat ugyanis helyiek hozták létre Buglya Sándor filmrendező vezetésével, többezer órányi társadalmi munkából, és azóta is ők működtetik. Ezzel nagyon jó példát mutatnak a mi csapatunknak, hiszen nekünk is hasonló elképzeléseink vannak.
Buglya Sándor részletesen elmesélte, hogy készült a gyűjtemény...
... a népes hallgatóságnak
Megnéztük a csűrt is
A helyi iskolával együttműködésben szoktak programokat szervezni a diákoknak. Azonban a párszáz fős település, csakúgy, mint szinte minden falu, küzd az elöregedéssel, a fiatalságot elszívja a főváros, nehéz tehát egy dinamikus, lelkes helyi közösséget kialakítani, akik élettel töltenék meg az amúgy gyönyörű és igényes tájházat és tágas udvarát. Az udvar tökéletesen alkalmas szabadtéri programok szervezésére. Az intézményt működtető nénik, valamint Darányi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre, és Buglya Sándor vezettek minket körbe, nagyon kedvesen megmutatták a szövőszék működését, melyet egyébként a faluból bárki használhat. Ez többünkből lelkesedést váltott ki, szuper lenne egy igazi közösségi szövőszék Kóspallagon is.
Ilyen gyönyörű a perőcsényi tájház kívülről...
...és belülről
Szerencsére nem csak mi éreztük jól magunkat
Darányi László pedig nem csak szakmai tanácsokat adott, de meg is nevettette a csapatot
Volt, aki a szövést is kipróbálta
Mindenhova bekukkantottunk
Ezután átautóztunk Nagybörzsönybe, ahol először a vízimalmot tekintettük meg, majd átsétáltunk a tájházba. Egy kedves helyi leány, Privizer Krisztina vezetett minket körbe. A feltehetően 17. századi épület egykor egy bányagazda háza volt. A háromosztatú épület a helyi németek bútoraival, textileivel, eszközeivel van berendezve, és akadnak bányászeszközök is. A nagybörzsönyi tájházban olyan a hangulat, mintha visszarepültünk volna több évtizedet az időben. Tágas udvara, pincéje sajnos kihasználatlanul áll, pedig hasznosítható lehetne. Klasszikus 20. századi múzeumi tér, gazdag gyűjteménnyel és kitűnő adottságokkal, mely ugyanakkor erőforrások hiányában úgy tűnik, nem tud megújulni. Örültünk, hogy láthattuk, és Krisztinától sok jó tanácsot kaptunk.
Meglátogattuk a nagybörzsönyi vízimalmot
...izgalmas vezetéssel
Majd a tájházat...
...ahol a tárgyak működésébe is beavattak minket
Már mindenki nagyon örült az ebédnek...
...a kóspallagiak közül is
A tanulságok levonása és egy kis frissítő pihenő után úgy döntött a csapat, hogy a Kóspallagra vezető út egy részét gyalog tesszük meg. A Cserge-patak völgyében Nagyirtás felé mentünk. Útközben elkapott minket az eső, úgyhogy volt egy kis sárkorcsolyázás, de ez sem szegte jókedvünket, és szerencsére volt mi fűtsön belülről, tehát minden adott volt a vérbeli csapatépítésre. Nagyirtáson platós autóval vártak minket, és azzal tettük meg a hátralévő utat Kóspallagig, ahova többen ekkor tettük be először a lábunkat az ökotájház projekt résztvevőiként.
A legkeményebbek mezítláb küzdöttek a sárral...
...de a lejutás is kalandos volt
A sikeres napot egy közös bográcsozás koronázta meg a pallagi domboldalban a nagy fánál. Még élő népzenéről is gondoskodtak a szervezők, amit mi jókedvű nótázással háláltunk meg. A közösen készített gulyás elfogyasztása, majd a tűz körüli éneklés és beszélgetés nagyon bensőséges atmoszférát teremtett a csillagos májusi ég alatt. Összességében tehát egy szuper nap volt, melyet azóta több hasonlóan eredményes és jókedvű nap követett. De erről majd a következő bejegyzésekben.
A nagybörzsönyi tájház: http://www.nagyborzsony.hu/page.php?18
A perőcsényi tájház története: http://perocsenybaratai.hu/index.php/hu/falurol/2012-07-30-05-27-25
