2017 ősze volt, egy ködös őszi estén, mikor az Unesco Humánökológiai Kutatóműhelyben először találkoztam Plachi Attilával. Egy vidékfejlesztési előadás hozzászólásai után ismerkedtünk össze, és hamar megtaláltuk a közös alaphangot. Miután kiderült, hogy néprajzos vagyok, Atesz elővezette: Kóspallagon régóta szeretnének egy tájházat, és nem tudnék-e nekik ebben segíteni? Több se kellett igazából, hiszen ekkor már évek óta kerestük néhány régi szakmabeli barátommal azt a „terepet” – szebben szólva falut és falusi közösséget – akikkel együtt helyezhetjük a tudásunkat a gyakorlatba, közösen összegyűjtve a hasznos és hasznosuló tudást a falu múltjáról.

A főút

A Tűzoltófa tavasszal

És ősszel

Fél év hosszas tervezgetés után végül 2018 nyarán, immár Kiss Bence Álmos barátommal együtt érkeztünk meg egy verőfényes nyári napon Kóspallagra, ahol rögtön elvarázsolódtunk. A buszon azon tanakodtunk, vajon hol kell leszállni, mire a sofőr kérdezte: kihez megyünk? Plachiékhoz? Akkor a második megállónál… Már ekkor éreztük, hogy jó helyre jövünk.

Miután leszálltunk, azonnal elbűvölt a falu. A gyönyörű főút, melyet a kicsi barokk templom koronáz a dombtetőn, a falut körülölelő börzsönyi hegyek, és az őrző módra a dombtetőre terülő Tűzoltófa… mintha egy fantasy regény érintetlen táján jártunk volna. 

Falu a Börzsöny ölelésében

Első képünk a leendő tájházról 

Atesz széles mosollyal sietett elénk biciklin kerekezve, mint azóta is oly sokszor. Végigjártuk a falut és a határt – és Atesz örömmel csodálkozott rá a táj és az épített környezet „olvasására” tett első kísérleteinkre – és megnéztük az épületeket, amelyeket kiszemeltek. Ezután a Hanta Fesztiválon kezdtünk el ismerkedni a falu lakóival. A fülünknek kedves retro zenék ismét megerősítettek abban, hogy jó helyre érkeztünk. Még aznap éjjel áttanakodtuk, és másnap rögtön meg is beszéltük Atesszel: ne csak tanácsot adjunk, hanem vágjunk bele egy közös projektbe! Mi szívesen toborzunk egy néprajzos csapatot, segítünk felállítani a tájházat, és elkészíteni a hozzá szükséges néprajzi gyűjtőmunkát, ők pedig segítenek nekünk a kutatómunkában. Így mindenki jól jár, és az eredmény egy csodás új intézmény lesz.

Kezdő projektmanager-ek ködben

A következő csaknem háromnegyed év a szorgos tervezőmunkáról szól. Mi toboroztuk a csapatot, próbáltuk mindenki elé tárni, mire készülünk. Egyeztettünk, egyeztettünk, egyeztettünk: a ház tulajával, a befogadó civil szervezettel, a falu civiljeivel, és egymással is, folyamatosan. Tervezgettünk a falut járva, tervezgettünk kocsmaasztal mellett, és tervezgettünk telefonon. Egyre inkább bővült a koncepciónk ötletekkel a közös brainstorming-okon, és ahogy egyre jobban elmerültünk a tájházak világában, úgy jöttünk rá, mennyi lehetőség nyílik a számunkra. Így egyre jobban bővült a tervünk: hisz a tájház lehet közösségi- és helyi gazdaságfejlesztési helyszín, csodás programok otthona, tankerttel. Legalább 5 alkalommal előadtuk a koncepciónkat: leendő csapattagoknak, helyi civileknek, a ház tulajának… és nem untuk meg :) Részt vettünk a sárkollektíva projektbörzéjén, akik segítettek nekünk megtalálni az építészünket. Atesz Péterfi Ferenctől tanult közösségi tervezést, én pedig Udvarhelyi Tesszától, Dósa Marianntól és a Közélet Iskolájától részvételi akciókutatást, így abban is megegyeztünk: tervünk csakis akkor lesz az igazi, ha a falu minél nagyobb részét belevonjuk a közös munkába, részvételi alapon, közösségi tervezési módszerekkel alakítjuk ki a tájház végleges koncepcióját.

Ha kellett, trágyát is pakoltunk

A Sárkollektíva projektbörzéjén

Kerestük a tájház fölött hegyoldalban a régi pincék helyét

Slambucozás egy dolgos nap végén

Mindezek során persze egyre jobban megismertük egymást is – és szerencsére az derült ki, hármasunk kiválóan tud együtt dolgozni. Bence végül úgy döntött, NKE-s szakdolgozatát is a falu ökologikus civil szervezetéről kívánja írni. Közben persze buliztunk is együtt, ezzel is jobban megismerve a falut.

Nem titkoljuk, hogy fiatalok és pályakezdők vagyunk. Még sokat kell tanulnunk a részvételi akciókutatásról, a projektvezetésről, a csapatmunkáról, a csapattagok koordinálásáról, a feszültségek kezeléséről, az erőszakmentes kommunikációról, a megfelelő facilitációról és a közösségi tervezésről is. De épp ez adja munkánk szépségét: egy közös tanulási folyamat részesei vagyunk, melynek során mindannyian egyre többet is tudunk meg a projekt központi témáiról: a közösségek működéséről, az ember-természet kapcsolatról, a természetes építkezésről, és persze a falu múltjáról is. Még sokat kell tanulnunk, és hosszú út áll előttünk, de egyet ígérhetünk: a lehető legtöbbet fogjuk nyújtani magunkból, amennyire csak lehetséges a munka önkéntes volta mellett.

Végül aztán a hosszas toborzás után 2018 tavaszára összeállt a csapat, és pünkösd szombatján egy közös tanulmányi kirándulással rúgtak be a projekt motorját. De erről már a következő bejegyzés mesél.

A falu a szőlőhegy felől nézve

Balogh Pál Géza