A Kóspallagi Ökotájház projekt fontos célkitűzése és sajátossága, hogy nem saját magunk szeretnénk megmondani, hogy mi legyen Kóspallagon, hanem igyekszünk minél több csatornán nyitni a helyiek felé és feltérképezni az igényeiket, majd ezekre reagálni, minden módon, ahogyan csak tudunk. Azt pedig pláne nem tudhatjuk, hogy mi volt itt Kóspallagon és, hogy erre ki hogyan emlékszik.

Február 23-án az 1930-as és 1960-as évek fényképeit néztük meg a helyiekkel. A program iránt helyi idősek, fiatalok és beköltözők is szép számmal érdeklődtek. Mire elkezdtük a vetítést, a kultúrház kisterme zsúfolásig telt és a létszám program közben is egyre csak nőtt. Egészen fél háromtól hat óráig folyt a beszélgetés - és olykor vita - a fényképekről.

Szép számban összegyűltünk a Művelődési Ház kistermében

2018 júliusában, hosszas készülődés után, végre megtartottuk első nyári kutatótáborunkat. A 8 nap során három nagy cél megvalósítása volt a tervünk. Egyrészt elkezdtük a kutatómunkát, vagyis a falu múltjáról való interjúzást az idősekkel. Ez a tájház létrehozásának az egyik legelső és legfontosabb feladata, hisz az egyik legjobb forrás az egykori életvilágok megismerésére a még élő emlékezet. Persze nem csak a szóbeli történetek gyűjtésére vállalkoztunk, de a falu múltjának írásos és fényképes dokumentumait is el akartuk kezdeni összegyűjteni. A másik fontos feladatunk Czapák Lajos Szent István út 35. szám alatti házának tüzetes felmérése volt. A házról egy tudományos dokumentációt akartunk készíteni, hiszen nagyon keveset tudunk egyelőre arról, milyen szerkezetekkel és technikákkal épültek az egykori kóspallagi vályogházak. Ugyanakkor azért is volt fontos a telek tüzetes felmérése, hogy a pályázatokhoz szükséges anyagigényt majd később össze tudjuk állítani. A harmadik fontos feladat pedig Dobra Jánosné Kálvária utca 3. szám alatt házának – a falu másik teljes épségben megmaradt vályogházának – a teljes felmérése volt.

A leendő tájház és szorgos kutatói - felülről

Tavaly májusban egy szép kora nyárias szombaton a frissen alakult néprajzos különítmény felkerekedett azzal a céllal, hogy végre mindannyian megismerjük kóspallagi barátainkat, akikkel azóta is közösen gondolkodunk és cselekszünk azért, hogy Kóspallagon létrejöjjön egy ökotájház. Plachi Atesz és Prikler Szilvi voltak olyan kedvesek és egy komplett programot szerveztek nekünk, ami ismerkedésre is alkalmat adott, de közben a projekt szempontjából is fontos tapasztalatokat nyújtott.

A reggel korán kezdődött a Nyugatiban, de töretlen lelkesedéssel érkeztünk meg Perőcsényre, a nap első állomására. Itt már vártak minket a kóspallagiak. Rövid bemutatkozás és egyeztetés után megtekintettük együtt a perőcsényi tájházat. Itt arra voltunk kíváncsiak,  hogy milyen tanulságokkal szolgálhat számunkra a börzsönyi térség egy körülbelül egy évtizede működő tájháza. Főleg a fenntarthatóság, a karbantartás és közösségszervezés témái érdekeltek minket. A perőcsényi tájházat ugyanis helyiek hozták létre Buglya Sándor filmrendező vezetésével, többezer órányi társadalmi munkából, és azóta is ők működtetik. Ezzel nagyon jó példát mutatnak a mi csapatunknak, hiszen nekünk is hasonló elképzeléseink vannak.

Buglya Sándor részletesen elmesélte, hogy készült a gyűjtemény...

2017 ősze volt, egy ködös őszi estén, mikor az Unesco Humánökológiai Kutatóműhelyben először találkoztam Plachi Attilával. Egy vidékfejlesztési előadás hozzászólásai után ismerkedtünk össze, és hamar megtaláltuk a közös alaphangot. Miután kiderült, hogy néprajzos vagyok, Atesz elővezette: Kóspallagon régóta szeretnének egy tájházat, és nem tudnék-e nekik ebben segíteni? Több se kellett igazából, hiszen ekkor már évek óta kerestük néhány régi szakmabeli barátommal azt a „terepet” – szebben szólva falut és falusi közösséget – akikkel együtt helyezhetjük a tudásunkat a gyakorlatba, közösen összegyűjtve a hasznos és hasznosuló tudást a falu múltjáról.

A főút