Kóspallagi Ökotájház-projekt

Mi az az „ökotájház?” 3.

2020. november 01. 19:25 - Smid Zsófia

Miért tájház? Tájházak és közösségek

Folytatjuk sorozatunkat, melyben bemutatjuk közös álmunkat, és egyúttal az új intézménynévnek a magyarázatát. A harmadik bejegyzés arról szól, miért is csinálunk tájházat, miért alkalmas ez az intézmény az általunk kitalált koncepció megvalósításra, és hogyan fedeztük fel saját munkálkodásunk szemléleti előzményeit a tájházmozgalomban.

-dsc_0277_1.JPG

Mi a tájház?
A tájházak olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek jelentős népi építészeti értékű (többnyire műemléknek nyilvánított vagy egyedi helyi védelem alatt álló), helyben megőrzött épületek. Lehetnek lakóépületek, egy teljes porta építményei, műhelyek, gazdasági épületek vagy egyszerűbb ipari létesítmények. A tájházak kiállításaikban a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját meghatározott időmetszet szerint, és egy-egy társadalmi rétegét megjelenítve mutatják be a nyilvánosság számára. A tájháznak legalább egy meghatározó helyisége enteriőrként berendezett kell, hogy legyen. A helyreállított és berendezett épületek egy-egy tájegységen belül a helyi népi kultúra legjellemzőbb emlékei.
A tájház rendezvényei, az oktatás, valamint a közösségek és a településre látogatók számára nyújtott szolgáltatásai a helyi hagyományos tudás, a szellemi örökség megismerését, megőrzését és élővé tételét, a helyi, a nemzetiségi és a nemzeti identitás erősítését szolgálják.
A tájházak egy része muzeális intézményi működési engedéllyel rendelkező közgyűjtemény, illetve a Világörökségi Várományosi Jegyzéken szereplő Magyarországi Tájházhálózat tagja.

g0040299.jpg

Miért lehetett fontos a tájházak alapítása a helyi közösségek számára?

A tájházak alapítása kezdetben felülről induló kezdeményezés volt és a helyi közösségeknek nem volt szerepük benne. Ezt remekül példázza Kiskőrösön Petőfi Sándor szülőházának látogatható múzeummá alakítása, ami az első igazi tájháznak mondható Magyarországon. A paraszti portát a város közepén csak a helyi lakosság Petőfihez való kötődése tartotta életben. A család személyes tárgyait többször is elárverezték, ezeket a helyiek és a környező települések lakói vettek meg, és nagy tisztelettel őrizték otthonaikban. A múzeum alapítása idején viszont a kiállításba visszakerültek a biztosan onnan származó tárgyak is, ami így hitelesen tudja bemutatni a költő egykori otthonát. Ez a helyiek segítsége és kitartása nélkül nem jöhetett volna létre. Jó példa ez arra is, hogy a tájházak és irodalmi emlékházak fejlődésükben és működésükben is elválaszthatatlanok egymástól.

2019_0511_162910aa.JPG
Az 1950-es években a szocializmus elsöpörte a hagyományos értelemben vett paraszti mezőgazdaságot a kollektivizálással, az erőszakos iparosítással és urbanizációval. A régi életforma kezdett eltűnni, az utolsó igazi paraszti generáció pedig elöregedett. Az 1960-70-es években ezért is indult el a nagy tájházalapítási hullám értékeik megmentésére. Kezdetben az építészeti örökség megőrzése állt a középpontban, hiszen ebben az időszakban a hagyományos falukép fokozatosan átalakult, mert rohamosan terjedtek az új típusú kockaházak. Érthető, hogy főleg az idősebbek számára volt fontos a régi épületek megőrzése, melynek köszönhetően országszerte csaknem 100 tájház létesült közel 10 év alatt. Ezek szakszerű berendezését a megyei múzeumok néprajzosai végezték, kívülállóként, de sok esetben a helyi lakosság bevonására is szükségük volt: a tanítók, lelkészek, papok, a téma után érdeklődők, és azt fontosnak tartó önkéntesek szervező munkájának köszönhetően a helyiek gyűjtései is be tudtak kerülni a tájházba. Számunkra is példamutató dolog, hogy a külső segítség ellenére ezek az első tájházak a legtöbb helyen a helyi közösség összefogásának eredményeként is születtek meg. A tanítók, papok, lelkészek is sokszor motiválták a gyerekeket ilyen típusú kutatásokra, melyek eredménye gyakran a helyi szintet túllépve országos elismerést is szerzett, például a Néprajzi Múzeum minden évben meghirdetett országos gyűjtőpályázatán, vagy egyéb honismereti versenyeken is szerepeltek hasonló pályamunkák. A tájházmozgalom kezdeti sikereinél tehát a helyi közösségfejlesztés és a részvételi szemlélet elemeit fedezhetjük fel, mely számunkra is példamutató szellemi előzményt jelent.

2019_0511_115402aa.JPG
Kezdetben a tájházakban kevés programot szerveztek, így az első rácsodálkozás után a helyiek érdeklődése csökkent a tájház iránt, és az intézmény egyre inkább elszakadt a közösségtől. A tájházalapítási kedv az 1990-es évekre alábbhagyott. Ekkor a tájházak nagy része ezután ki is került a megyei múzeumi rendszer fennhatósága alól és a helyi önkormányzatok tulajdonába került. Emiatt viszont a helyi lakosság hozzáállása ismét megváltozott tájházuk iránt: már nem érezték annyira idegennek, egyre inkább a „saját” jelzővel illették, és ismét fontossá vált a helyi értékek és hagyományok feltárása, megőrzése és bemutatása, valamint az oktatásba való beemelése. A 2000-es években lendült fel újra a tájházas munka, országos célként tűzték ki a tájházak korszerűsítését. E kezdeményezés mentén jött létre a Magyarországi Tájházak Szövetsége nevű országos civil szervezet is, 2002. november 26-án, melynek fő célja ennek a folyamatnak a segítése lett, és amelyhez a Szabadtéri Néprajzi Múzeum adta a szakmai hátteret. Sok helyen megindultak a felújítások, programokat kezdtek szervezni, oktatási anyagokat és csomagokat adtak ki. A Magyarországi Tájházhálózat 2000-ben az UNESCO Világörökség Várományosi Jegyzékére is felkerült, de a hálózatba hivatalosan csak azok a tájházak tartoznak, melyek műemléki védettséggel és muzeális intézményi működési engedéllyel rendelkeznek, ehhez pedig meg kell felelni a műemlékvédelmi és szakmai követelményeknek. Jelenleg az országban 109 ilyen tájház van, de számuk folyamatosan bővül a pályázati fejlesztéseknek köszönhetően.

g0040207.jpg

Miért fontos ma egy közösség számára a tájház?

Ami ma minden esetben megkülönböztet egy tájházat a művelődési háztól, az az, hogy a programok mindig a kiállításhoz kapcsolódnak és a helyi anyagi és szellemi kultúrát közvetítik. A tájházakat a néprajzos szakmai körök is egyre jobban elismerik, de az új közösségi tartalmak és színes programok megjelenésével egyre inkább a helyi lakosokhoz is szólnak, és valódi közösségi térré válhatnak.
A tájházak köré sokféle közösség kapcsolódhat. Ott vannak a tájházban dolgozók, a tájházat fenntartó intézmény dolgozói, a tájházat fontosnak tartó önkéntesek és a helyi lakosság mindazon része, akik számára fontos a tájház megléte. Persze egyszerű látogatók is vannak, akik érzelmileg annyira nem kötődnek hozzá, csupán az egyéni érdeklődésüktől vezérelve térnek be és tekintik meg a kiállítást.
A kiállítás érdekessége, a hozzá kapcsolódó programok és az ott dolgozók látogatóval szembeni viselkedése mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy mennyire lesz izgalmas és jó élmény a kiállítás a látogató számára. A jó kiállítás nem csak bemutat valamit, de meg is szólítja a látogatót, sőt aktivitásra és állásfoglalásra is készteti.

2019_0511_194243aa.JPG
Egy jó tájházban a helyi közösség tagjai is a munka aktív részeseivé válhatnak. Egy olyan hely lehet, ahol megmutathatják magukat a helyi közösség tagjai, közösen és egyenként egyaránt. Ahol bemutatják a hagyományhoz és a helyi identitáshoz való viszonyukat. Ahol átadhatják tudásukat, és így közelebb tudnak kerülni a generációk egymáshoz. A tájházban végzett munka tehát kettős: a látogatók elismerése a tájházban dolgozókban büszkeséget kelt, akik viszont így lelkesen és szívesen fogadják a vendégeket. A kettő egymást erősíti, így aztán mindenki pozitív élményként éli meg az intézményben való tartózkodást. Egy jó tájházba a látogató vissza akar majd térni, a helyi lakos pedig cselekedni és áldozatot hozni is hajlandó érte.

Felhasznált irodalom
Dr. Bereczki Ibolya
2015 A Tájházszövetség – tájházaink közössége a Kárpát-medencében. In.: Tájházi Hírlevél. Különszám. Noszvaj.
2017 Tájházak és közösségeik. In.: Dr. Arapovics Mária - Dr. Bereczki Ibolya - Nagy Magdolna (szerk.): Múzeumi iránytű 13. Múzeumi közösségek – közösségi múzeumok. 151-167. Szentendre.
Dr. Bereczki Ibolya - Szablyár Péter (szerk.)
2009 Tájházi akadémia. http://tajhazigazgatosag.skanzen.hu/tajhazi-akademia.html
2012 Tájház vezetési ismeretek. Noszvaj.
Faár Tamara
2015 Egy regionális szabadtéri múzeum és közösségei. In.: Tájházi Hírlevél. Különszám. Noszvaj.

Internetes hivatkozások
Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága http://tajhazigazgatosag.skanzen.hu/
Magyarországi Tájházak Szövetsége honlapja http://tajhazszovetseg.hu/

Prikler Szilvia Beatrix

Szólj hozzá!
Címkék: szombathely

A bejegyzés trackback címe:

https://kospallagiokotajhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr9816268962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása