Kóspallagi Ökotájház-projekt

Mi az az „ökotájház”? 2.

2020. május 22. 06:54 - Smid Zsófia

Mi közünk a paraszti kultúrához?

„Azt az erdőt vágyom, a hajdanit, az ősvadont,
mely egykor a határ helyén tenyészett,
és a falut is övezte, körülölelte,
nem ölelte,
hiszen bent volt a faluban,
a falu meg benne,
a fák közt álltak a házak,
azok rejtették, védelmezték,
azt a réges-régit szeretném látni, abba belépni”
Oravecz Imre: Az erdő óhajtása


-dsc_1565.JPG
Miért „öko” és miért „tájház” a kóspallagi munkálkodásunk neve? Milyen szellemben szeretnénk létrehozni ezt az új intézményt? Egy négyrészes bejegyzés-sorozatban szeretnénk ezt bemutatni, amelynek ez már a második része. Ez a bejegyzés arról szól, miért is érdemes foglalkozni a paraszti kultúrával és a vidék múltjával, valamint, hogy szerintünk, ökolokalista szemszögből, miképpen érdemes a jelenből viszonyulni hozzá.

Tovább
Szólj hozzá!

Miért pont tájház?! 1.

2020. április 06. 14:54 - Smid Zsófia

Miért "öko" a tájház? Mit jelent számunkra az "ökolokalizmus"?

"Annak az egyik oka, hogy az alapvető társadalmi változás lehetetlennek tűnik, az, hogy rendszerint egy maroknyi elkötelezett ember apró cselekedeteivel kezdődik." (Thomas Princen, 2010)

90676885_3007689615957591_6839459591785283584_o.jpg
Mai életünk egyre nagyobb részét határozzák meg olyan globális hálózatok, melyekre alig van rálátásunk. Ha bemegyünk egy szupermarketbe, nagy az esély arra, hogy amit a kosarunkba helyezünk, az egy távoli kontinens gyerekmunkásának rabszolgamunkája révén kerül oda. Helyi termékeket beszerezni sokszor nem egyszerű, kifejezett utánajárást igényel, és mindennek következtében egyre súlyosabban fenyeget minket egy általános környezeti válság. Most épp otthonainkba zárva tapasztalhatjuk talán minden eddiginél égetőbben ennek a mindent átfogó világrendnek a következményeit. Eközben nagyon sokszor szinte semmit nem tudunk arról a helyről, ahol élünk, a szomszédainkat se ismerjük, barátaink pedig a város – vagy épp a világ – másik részén laknak. Pedig „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, ahogy azt Tamási Áron hőse, Ábel is felfedezte magának.
-kospallag_2018_03_10_007.jpg
Na de mit keres az „öko”, ez a sokszor már túlhasznált, ezer helyen felbukkanó jelző a mi tájházunk nevében? Mi köze lehet egy ilyen kis, helyi kulturális intézménynek az ökologikus világnézethez, ami a környezeti válságra (is) szeretne egy választ adni? Ebben az első bejegyzésben ezt válaszoljuk meg.

dsc_0040.JPG
Közös világnézetünk egyik alapja az, amit általában „ökolokalizmusnak” szoktunk nevezni. Hogy mit jelent ez? Nos, az, hogy szeretni igazán csak azt lehet, amihez valóban kötődünk is. Kötődni pedig igazából csak ahhoz lehet, amit ismerünk is. Végül pedig ahhoz, hogy valamit megismerjünk, „megszelídítsünk” magunknak, ahhoz pedig idő, energia és rászánás kell, legyen szó emberekről, állatokról vagy tájakról. Senki nem az „emberiséget” szereti, akármennyire is állítja, hanem elsősorban a rokonait, barátait, szomszédait, és az emberiség fogalmát is rajtuk keresztül közelíti meg. Nem véletlen, hogy a személyes ismeret – a társadalomtudósok tapasztalatai szerint is – minél elmélyültebb, annál jobban segít az előítéletek leküzdésében is. Hiszen igazán elszántan gyűlölni is csak azt lehet, amit nem ismerünk, hanem csak előítéleteink vannak róla.

20200222_124832.jpg

A mi megközelítésünkben az „ökolokalizmus” ezt is jelenti: hogy ismerjük meg azt a tájat és lakóit – állatokat és embereket egyaránt – amely a lakóhelyünket jelenti. És ne csak az embereket, de történeteiket, tudásaikat, az általuk értékesnek tartott dolgokat is. Ami sokszor évszázadokra visszamenő történetet mondhat magának, hisz aki nekünk elmeséli, az maga is szüleitől, nagyszüleitől hallotta. Ez ahhoz is fontos, hogy „helyesen” használjuk a tájat, megtanuljuk ezt azoktól, akik egykor felelősen gazdálkodtak a rájuk bízott természettel, hiszen „a földről csak az tud megfelelően gondoskodni, aki bensőségesen ismeri…” (Berry, 2001).

dsc_0602.JPG
Ám a föld is gondoskodik mirólunk – az ökolokalizmus szemlélete nem csak korlátot jelent, de szabadságot is a globális függőségek hálózatától, és a megélt közösség és a lakhelyhez való kötődés révén egy értelmesebb, jobb életminőség forrása is lehet. Ez a szemlélet olyan értékeket képvisel, mint a társadalom és környezet iránti felelősségvállalás, az önkéntes egyszerűség és az abból fakadó boldogság, a kisközösségek ereje, a jószomszédi viszony, és a tisztelet és elkötelezettség a helyi hagyományok iránt. Egy olyan világban hisz, ahol a természeti környezetet megóvva, és a helyi közösséggel és társadalommal összhangban gazdálkodunk a ránk bízott javakkal.

Számunkra azt az egyik nagybetűs helyet, ahol otthon vagyunk a világban, Kóspallag jelenti, legyen szó tősgyökeres lakosról, beköltözőről, vagy épp pesti munkatársról. És egy olyan helynek szeretnénk a mi tájházunkat is, ahol az idősek meg tudják osztani történeteiket, a faluról – a tájról, történelméről, gazdálkodásáról, az itt lakó emberekről – való tudásukat. És mindazok, akik erre kíváncsiak – fiatalok, gyerekek, vagy épp beköltözők, akik ismerni is szeretnék a falut, amit lakhelyüknek választottak - megismerkedhetnek ezzel a tudással. És mindennek során egy közösséggé is válnak, akik sokat tanulnak egymástól, megosztják tudásukat.
Ez a szemlélet pedig azt is jelenti, hogy egy jó kulturális intézmény egy falu lehető legtöbb lakójának szól, az ő igényeik felmérésével és bevonásával jön létre, hogy mindenki magáénak tekinthesse. Egy ilyen munka, amennyiben alázat, a másik iránti tisztelet és szeretet is van benne, úgy örömteli is, és magában hordja jutalmát. Hisszük, hogy a kívánt célt csak a helybeli közösség tagjainak munkája és akarata révén érhetjük el. De közben nagyon jól is szórakozunk – a közös, alkotó fizikai munkánál kevés jobb időtöltés van, ahogy ezt az első pár év alatt mi is megtapasztalhattuk.


dsc_0631.JPG

dsc_0200.JPG
A helyi értékek felfedezése és megőrzése és a közösségépítés fontossága tehát ugyanabban a gondolatkörben gyökerezik, és egymással szorosan össze is függenek. Számunkra ezt a fajta gondolkodást jelenti az ökolokalizmus, és ezen értékek mentén szeretnénk létrehozni a Tájház intézményét is, gyakorlatba helyezve ezt a gondolkodást. Azt szeretnénk segíteni, hogy az emberek minél jobban kötődjenek lakhelyükhöz és az ottani helyi közösséghez. Így reméljük azt, a szemlélet sok más gyakorlójával – gazdálkodókkal és egyszerű fogyasztókkal, kisvállalkozókkal, kisközösségek tagjaival, kutatókkal, és még sokan másokkal – közösen, hogy létre tudunk hozni egy, a természettel és egymással harmóniában élő társadalmat. Azt szeretnénk, hogy a készülő tájház is hozzátegyen ehhez egy kis építőkockát.

Plachi Attila – Balogh Pál

 

Néhány ajánlott olvasmány, magyarul és angolul egyaránt:


Wendell Berry, 1992: Ne gondolkozz világméretekben! www.okotaj.hu/szamok/01/oko-ide2.html
Wendell Berry, 2001: The idea of a local economy. Orion 20 (1) 28–37.
Fred Curtis, 2011 (2003): Öko-lokalizmus és fenntarthatóság. In: Scheiring Gábor – Boda Zsolt (szerk.): Globalizáció és fejlődés: Kritikai fejlődéstanulmányok szöveggyűjtemény. Védegylet – Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. 562–593.
Paul Ekins, 1986: The Living Economy: a New Economics in the Making. Routledge, London.
Kajner Péter (szerk.) 2007. Gazda(g)ságunk újrafelfedezése. Fenntartható vidéki gazdaságfejlesztés elméletben és gyakorlatban. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
Lányi András 2010. Az ember fáj a Földnek. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
Helena Norberg-Hodge, 2000: Hozzuk a gazdaságot haza! – Egy helyhez kötődő kultúra felé. In: Lányi András (szerk.): Természet és sTakács-Sánta András, 2017: A közlegelők komédiája - A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból. Budapest - L’Harmattan Kiadó.
zabadság – Humánökológiai olvasókönyv. Osiris Kiadó, Budapest. 258–262.
Thomas Princen, 2010: Treading softly: Paths to ecological order. The MIT Press, Cambridge.
E. F. Schumacher, 2014 (1973): A kicsi szép. (Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról.) Katalizátor Kiadó, Budapest

Szólj hozzá!

A falu hangjának ideje - első falufórumunk

2020. február 21. 14:27 - Smid Zsófia

Múlt héten szombaton megesett végre, amire már olyan régóta készültünk; Kóspallagon megrendezésre került az első (de semmiképp sem utolsó) falufórum!
A rendezvénnyel elsődleges célunk a helyiek és a Kóspallagot bármilyen okokból szívük csücskeként számon tartók bevonása volt a tervezési, döntéshozatali és kivitelezési folyamatokba. Az efféle részvételiség támogatásával és facilitálásával lesz ugyanis szerintünk a tájház valóban mindannyiunké, így válik élővé.

Nagyon izgatottak voltunk az eseményt megelőző napokban, órákban, percekben. Az elmúlt pár hónap találkozásai, megbeszélései mind-mind abból a célból is jöttek létre, hogy konszenzusra jussunk további elképzeléseinket, lehetőségeinket és azok technikai kivitelezését illetően, hogy aztán végre kinyithassuk e témát minden érdeklődő felé. Mindannyian biztosak voltunk benne, hogy a fórum számos, üdítően új szemponttal, ötlettel és lehetőséggel ajándékoz majd meg minket.

20200215_131902.jpg
Az eseményt hetekkel előtte elkezdtük hirdetni. Hirdettük facebookon, körlevélben, önkormányzati oldalon, de baráti beszélgetések során is, szájról-szájra terjesztettük. Időközben nagy örömünkre kiderült, Nemes Gusztáv közösségfejlesztő és facilitátori tevékenységén túl humánökológus diákok és Kajner Péter szakértelme is segítségünkre lesz a program során.
Aznap délelőtt sorra érkeztünk a Hivatalba, próbáltunk egymás feszültségéből, izgalmából kissé lefaragni, hülyülni, de persze operatív diskurzusokból és tevékenységekből sem volt hiány. Ez utóbbi alatt a tornaterem berendezését, projektorszerzést, széktörölgetést értem.
Na meg voltak, akik művészeti tevékenységekbe csatornázták energiáikat.

20200215_131833.jpg
Gyors kiflievést és csapatmegbeszélést követően, délután 2-től elkezdtek szállingózni az emberek..
“Hmmm..kevesen leszünk!”
“Leszünk elegen?”
“Vajon jönnek még, vagy kezdjük el?”
Ám Gusztáv bölcs szavaival élve: “Azok vannak ma itt, akiknek itt kell lennie, és az fog történni, aminek történnie kell.” -milyen igaza volt! :)
Még egyikünknek sem volt gyakorlata a nyílt tér módszer alkalmazásában, nem tudtuk tehát, mire számítsunk. Végül, amikor már jelen volt 20-25 résztvevő, belekezdtünk.
Bevezetésként egy tényleg rövid és tömör “Kik vagyunk mi?” és egy “Mi történt eddig?” prezentáció szolgált.

unnamed.jpg

Ezt követően ismertettük további elképzeléseinket, vízióinkat a közösségi teret illetően, majd eljött az ideje, hogy kinyissuk a beszélgetést. Együtt témákat gyűjtöttünk, miről lenne érdemes kisebb csoportokban ötletbörzézni, aztán valóban feloszlottunk, de olyan módon, hogy a csoportok között folyamatosan szabad volt az átjárás. Aki tehát több témában is érdeklődött vagy ötlete volt, megoszthatta azt, illetve közvetített olyan csoportok között, melyek témái szoros kapcsolatban állnak egymással (pl. gazdasági fenntarthatóság és múzeumi/tájházi jelleg). Minden csoportban volt egy facilitátor, egy csoportfelelős és egy jegyzetelő. A jegyzetben különösen tetszett, hogy a gerincét a célok, lépések és ezek konkrét kivitelezési körülményei jelentették. Ez, úgy hiszem, segített “a földön tartani” az elképzeléseket.
unnamed_1.jpg
unnamed_2.jpg

Amikor a 2 x 30 perc, vagyis mind a 6 téma lement, megosztottuk egymással is, mire jutottunk és teret adtunk további hozzászólásoknak.
Mindezek dokumentálása sem maradt el. :) 

unnamed_3.jpg
Úgy érezzük, a rendezvény eredményesen zárult. Sok új ismeretség köttetett, tisztábban láttunk bizonyos dolgokat. Sok-sok órányi termékeny beszélgetésen és vitán voltunk túl, ezért este 6-kor hozzáláttunk közös vacsoránkhoz. Ezúton is köszönjük a polgármesteri hivatalnak a rendelést!

dsc_0351.JPG
Pakolás és takarítás után a csapat még átbeszélte a tapasztalatokat, levonandó tanulságokat, a régi és új irányokat. Fáradtak voltunk, de megkönnyebbültek is egyben. Évi megfogalmazásában: “Most már csak a nyár gyakorlati tennivalóinak eldöntése van hátra, és indulhat végre a fizikai munka, amit már mind nagyon várunk.” Ó, igen!

Köszönjük minden résztvevőnek, hogy velük együtt gondolkodhattunk! Külön köszönet azoknak is, akik valamilyen vállalást tettek az elkövetkezendő időszakra, ezzel is aktívan hozzájárulva az élő tájház és közösségi tér megteremtéséhez!

 

dsc_0119.JPG

Ismételten hálásak vagyunk Nemes Gusztinak a facilitátori erőfeszítései miatt!

unnamed_5.jpg


Találkoz(z)unk tavasszal!

Werlain Anna

 

Szólj hozzá!

Kóspallag víziói, avagy a jövőbeli terveink a házzal

2020. január 27. 15:28 - Smid Zsófia

Tervezés, tervezés és tervezés.... a falufórumig és tovább!

Nem kezdtük tétlenkedéssel az új esztendőt, a szilveszteri hangulatot hamar hátra hagyva nekiláttunk a tervezésnek. Január 2-án egyik tagunk, Werlain Anna házában dugtuk össze fejecskéinket és ötleteltünk együtt.
A koncepció az volt, hogy a a „pesti néprajzos csapat”  - ahogy magunkat szeretjük aposztrofálni (de a jelző már korántsem igaz) egy konszenzusra jut a szállással, a rendezvények helyszínével és egyéb udvari épületekkel és az udvar feladataival kapcsolatban. Ezeket a terveinket vittük Kóspallagra január 9-én, ahol a csapat helyi tagjainak véleményét is kikérdeztük, immár egy külső moderátor, Nemes Gusztáv barátunk levezetésével, aki segített abban, hogy konstruktív vita alakuljon ki, ahol mindenki szóhoz jut és hangot adhat véleményének, de megszületik egy közös konszenzus is arról, mi legyen a következő lépés. Február 15-én pedig következik a folytatás, egy nagyszabású falufórum, ahova mindenki hivatalos, akinek kötődése van Kóspallag felé! De erről majd később, először lássuk, mi is történt eddig...

20200102_200811.jpgigen, kicsit még a punnyadós karácsonyi időszak hatása alatt voltunk

De mi is a saját koncepciónk? Nagy dilemmát okozott az, hogy a tájház berendezése hogyan történjen. Szeretnénk ugyanis kiállítást a tájházba, de azt is szeretnénk, ha élővé is válna. Végső soron azt láttuk a legjobbnak, ha az első helyiség (a tisztaszoba) elsődleges funkcióban klubhelység lesz, bútorokkal, de a falon, vitrinekben, vagy enteriőr-szerűen kiállítási tárgyakkal és interaktív kiállítási elemekkel tarkítva. A második helyiség (konyha) elsődleges funkcióban beltéri főzés, alapanyag-előkészítés, konyhai eszköztárolás helye legyen, ám itt kapna majd helyet egy mintatermékeket bemutató helyi termék polc, és néhány kiállítási elem is. A harmadik (kamra) helyiség elsődleges funkcióban kiállítótér, de be lehet majd lépni ide is a tárgyakra fókuszáló foglalkozások idején, valamint demonstrációs tárgyak (kézbe vehető tárgyak) elhelyezésével fogjuk tarkítani a termet.

Tervbe vettük, hogy az egész falu kultúráját mutassuk be a házzal és a tulajdonosaival együtt, mert nincs más ilyen helyszín a faluban, ami ezt pótolná. De ugyanakkor azt is szeretnénk, ha ennek a háznak és tulajainak a története is megjelenne a kiállításban, hogy így személyessé is váljon a tárlat. Az unalmas kiállítóterek porosodásának elkerülése érdekében a kiállítások időszaki átrendezésében is egyet értettünk.  A szállással kapcsolatosan vannak még függőben lévő kérdések, de abban egyetértünk, hogy szeretnénk olyan szállást a tájház telkén, ahol az eseményeink vendégeit el tudjuk szállásolni (és persze magunkat is). Az udvaron szeretnénk nyári konyhát és mindenféle ülőalkalmatosságot elhelyezni.

dsc_0023.JPGA tervezést Nemes Gusztáv, balatoncsicsói vidékfejlesztő barátunk segített lebonyolítani

Kóspallagon szóba került, hogy szeretnénk állatot tartani, hisz az állattartás a fenntarthatóság egyik alappillére is lehet és volt is a paraszti kultúra idején is. Igen ám, de kell egy állandó felügyelő, aki eteti őket és amennyiben ez hiányzik, addig jegeljük a témát.  Amiben megegyeztünk, az, hogy a harmadik helységet elsődlegesen kiállításként használjuk majd, és hogy a másik két helységben is lesznek kiállítási egységek, de azokat konyhaként és klubhelységként is megnyitjuk. Nyitott kérdés marad a begyűjtött tárgyaink tárolási helyszíne és a további, kiállítani való tárgyak gyűjtése is.

dsc_0049.JPGÖtletelések közepette :) 

 

dsc_0095.jpgA végeredmény pedig...

Válasz nélküli kérdések akadnak még bőven, úgyhogy fontos a folyamatos tervezés és a rendszeres beszélgetések. Ami fix, hogy szükség lenne több helyi szerepvállalására is, hiszen ahogy a költő mondja: „egymás nélkül sötétben vagyunk”. Lajos szavai pedig másra is figyelmeztettek minket:

„Én beleszülettem.... Valamit köllene ott már cselekedni is...

... úgyhogy a folytonos tervezés közben ügyelnünk kell arra is, hogy a fizikai megvalósítás is haladjon, különben úgy tűnhet, csak légvárakat építünk, ami könnyen a motivációnk megcsappanásához is vezethet. Arra is nagyon fontos ügyelnünk, hogy most már a csapat a ház fenntartója - ennek új, napi feladataira is nagyobb figyelmet kell hát fordítanunk!

Ilyen tervekkel várjuk hát a faluval való diskurzust. Terveink következő nagy lépése a tájházról szóló első falufórum létrehozása. Úgy érezzük, most jött el annak az ideje, hogy az ötletelést megnyissuk a Falu felé is. Semmi nincs még annyira eldöntve, hogy akár radikálisan új ötleteket ne tudjunk beleilleszteni a koncepcióba.

dsc_0036.jpgHelyi termékes polcunk a ház egyik legszebb darabja és szeretnénk is megtartani

A mostani eseménynek több célja is van. Az egyik legfontosabb, hogy szeretnénk, ha a faluból mindenki bele tudná adni elképzeléseit a Tájház megvalósításába. Legyen ez a hely mindenkié, aki kóspallagi! Az eseményen az önkéntes csapat elképzeléseit is a falu színe elé fogjuk bocsátani, és lehetőség lesz véleményt mondani a mi elképzeléseinkről. Azt is szeretnénk, ha minél többen erejükhöz mérten hozzá is járulnának a Tájház létrejöttéhez. Nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni – a feladat ezerféle, és a munkás kéz ehhez mérten már kevés. Ahogy eddig is, egy bogrács meleg étel elkészítéséért, egy rendezvény büféjének kezeléséért, vagy 1-2 óra fizikai munkáért is rettentő hálásak vagyunk.

dsc_0025.JPG

Ehhez az úgynevezett "nyitott tér" módszerét fogjuk használni. Néhány rövid bevezető előadás után a legfontosabb felvetett témák szerint fogunk asztalokra oszlani, és ötletelni. Mi olyan kérdésekre gondoltunk, hogy mi minden lehetne a tájházban, milyen programoknak adjon helyet, milyen legyen majd a kiállítás benne, de nyitottak vagyunk bármilyen új vízióra is. Az esemény végén pedig konkrét vállalásokat is lehet tenni, ki mihez csatlakozna szívesen, minek a megvalósításában tudná maga is kivenni a részét.

De ehhez minél többen kellenek, úgyhogy várunk mindenkit, akinek fontos a falu: tősgyökeres falubelit, frissen leköltözőt és leendő leköltözőt, elszármazottat, és mindenkit, aki Kóspallagot a szívébe zárta, hogy ossza meg velünk gondolatait és vegye ki a részét a Tájház megalkotásában! Gyertek hát, tegyünk valami hasznosat a faluért, a jövőnkért, magunkért!

Smid Zsófi - Balogh Pali

Szólj hozzá!

Karácsonyi ökoparti

2019. december 17. 14:20 - Smid Zsófia

Csipet-csapatunk vasárnap, december 15-én útra kelt, hogy kielégítse hosszú ideje erősödő igényét egy hivatalos-fontos-felelősségteljes ügyektől mentes, nyugodt, minőségi, együtt töltött időre.
Már az odaúton letettük voksunkat egy helyi pizzéria egyik ajánlata mellett; ugyanis nemcsak éhesek voltunk, de megtaláltuk azt a pizzát, amit egy Izsák által éppenséggel meglepően jól ismert sportolóról neveztek el. Egészen pontosan egy bosnyák-horvát származású, svéd labdarúgóról...Na, ki lehet ő?

Kóspallagra érve, a pizzánkra és a községháza kulcsára várván, rövid időre beolvadtunk a helyi kocsma miliőjébe, ahol egy-egy kávé, tea, sör stb. fölött, Évi legnagyobb örömére pezsgő vitába kezdtünk esztétika, hermeneutika, illetve általános szín-és divattanácsadási témákban. A szubjektív objektivizálásának és az objektív szubjektivizálásának labirintusából valamelyest kitalálva, végül megindultunk a községháza felé.

img_20191215_120537.jpg
Ott, a pizza-ebédet követően a papírdobozok cafatjaira felírtuk neveinket és megejtettük szerény kis karácsonyi húzásunkat. A tét nem volt kevesebb, mint hogy ki kinek is fogja megalkotni élete fonálkarkötőjét. Húzás után (mindenki nagyon ügyesen kibírta, hogy ne mondja el senkinek, kit húzott) azonnal neki is láttunk a barikarkötőknek.

20191215_141816.jpg


Norbi is velünk tartott, ha már odakeveredett, és mi ennek a spontán ajándéknak felettébb örültünk. 
Közben előkerült Hodor, a községháza ajtónálló mosómedvéje/vidrája/ürgéje/mókusa/görénye, Pali és Évi naaagy örömére.


20191215_135802.jpgimg_20191215_134948.jpg

Kiderült továbbá, hogy mig egyesek (Panka) egységnyi idő alatt öt karkötő elkészítését is könnyűszerrel kivitelezik, mások ugyanennyi idő alatt átlagosan 0,5 db-ot készítenek (természetesen gyönyörű) szépséghibákkal cifrázva mesterművüket. 
A szándékalényeg és a karácsonyimeghittszeretet jegyében megajándékoztuk egymást karkötőinkkel és még pár extrával (Palinak itt is nagyon köszönöm azt a kovászos cukkinit, mennyei), majd átbattyogtunk cuccainkkal a tájházhoz.

dsc_1193.JPGdsc_1196.JPG

A helyi adventi ablak-kirittyentős programban ugyanis aznap mi voltunk a soron következők. Készültünk mindenféle finomsággal is, nehogy a gyerekek „csak” a díszes ablak fényétől felvillanyozva érjenek haza falujáró kalandjukból. (Ezúton is köszönet Pankának, Esztinek, Palinak, Biának és Izsáknak, illetve Lajosnak a kivételesen finom szaloncukorért, almáért és dióért!)

dsc_1221.JPG

Mókából szerencsére sosincs hiány 

20191215_163606.jpg
Csoportkép is készült természetesen. Persze csak, miután kioperáltuk Évi hajából az énnemisértemhogyan, végtelenségig beleágyazódott karácsonyfa-égősort. (lásd, videó a fb-on)

20191215_170116.jpg
A Lajos által szerzett ökoselfiebotunk üzembe helyezése nem kevés férfilogisztikát követelt.

80099479_438547113718322_4488899496209547264_n.jpg
Este a községházába visszaérve, teázás közben örömmel konstatálhattuk, a gyerkőcök megtalálták kihelyezett kincseinket, ugyanis a lelkes szülők azonnal posztolták képeiket a program facebook oldalán.
Batyus vacsoránk elfogyasztása után (maradék kihűlt pizza visszamikrózva, én természetesen megettem Évi széleit, mármint Évi pizzájának széleit), illetve a rögtönzött Star Wars-Mandalorian gyorstalpalót követően pedig elindultunk szépen hazafelé.
És a nap végén, de másnap ugyanúgy, a következőre jutottunk:
Minden munka (és –móka)közösségnek jót tesz, sőt, szüksége van ilyen és ehhez hasonló programok szervezésére is. A sok operatív jellegű munkával töltött együttlét ugyanis akkor lesz igazán produktív, motiváló és inspiráló (és hosszú távon fenntartható, tudom, csapból folyik már ez a fogalom), ha közös, szeretetteljes élményekkel gazdagítjuk egymást, és önmagunkat egyaránt.

20191215_190253.jpg

Az eredmény pedig:

dsc_1206.JPG
Csodaszép nap volt együtt, sok ilyet még! És boldog karácsonyt mindenkinek!

Werlein Anna

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása