Kóspallagi Ökotájház-projekt

Nem töketlenkedtünk!

2019. október 15. 14:09 - Kóspallagi Ökotájház

Szombaton reggel Budapestről (némelyek közvetve Kóspallagról) a Tisza irányába vettük utunkat, hogy ellátogassunk Nagykörűre. Terveink szerint Barát József, a Szövetség az Élő Tiszáért elnökségi tagja bemutatta volna a faluközösséget és az egyesület tevékenységét, azonban ennél sokkal többel is gazdagodtunk. Nem a kedvünkért, de a falu teljes egészében megmutatkozott előttünk szombaton, a Nagy Befőzésen, ami a község idén már tizedik alkalommal megszervezett gasztro-turisztikai és kulturális eseménye. A szombati élményalapú megismerést vasárnap Barát József nem kevésbé élményalapú körbevezetése a faluban követte.

A Nagy Befőzésen a helyi és környékbeli termékek készítői vettek részt, no meg persze a falu apraja-nagyja, de Budapestről sem csak mi érkeztünk. Az első porta, amit azonnal meglátogattunk, Varga György, helyi sajtkészítő standja volt. A kulináris élményeken túl a sajt érlelési folyamatairól kaptunk bőséges információt. Hála égnek Pali az egész úton velünk volt, így, ha valamire nem emlékeztünk volna, vagy csak egyszerűen tudásunkat kívántuk bővíteni, őt kérdezhettük (Brian óta tudjuk, hogy „Boldogok a sajtkészítők!”).

1_2_1.JPG

Finomabbnál finomabb kecskesajtok. 

 

2_2_1.JPG

Varga György, a sajtkészítő, és a helyi tájház tulajdonosa. Tervei között szerepel egy a sajtkészítés állomásait bemutató kiállítás létrehozása. 

 

A nyálkás, hűvös időjárással szemben a kelet-európai ember rájött, hogy a gyümölcs jó társ a bajban. Bízva csapatunk néprajzi vénájában, így a pálinkát kínáló jó emberek irányába vettük utunkat, kipróbálva a tökből, birsből és cseresznyéből készült nedűket. Természetesen nem mind az összeset, mert akkor napunk itt be is fejeződött volna. Ehelyett megismerkedtünk Szabó Istvánnal, aki az „Egy csepp Tisza-tó” termékcsaládot létrehozta. A végtelenül izgalmas történetek mellett a legalább annyira különleges sulyomkrémmel töltött bonbonokat kóstolhattuk.

10_4.JPG

Ezen bejegyzés szerzőjét hallgatjuk ámulva, mindenkiből mást hozott az aktuális téma, ez az arcokon jól látszik. 

 

6_2.JPG

Igen, ebből csokoládé készül, persze nem a már száraz termésből, hanem a frissen szedettből. Nekünk a nap felfedezése volt a bácsi és a sulyomkrémes csoki. 

 

Nem csupán portákat látogattunk a Nagy Befőzésen, hanem az udvarokba is benéztünk. Az ebédünket ezért is a Tájház Udvarban fogyasztottuk el. Már jóllakottan el is terültünk a búbos kemence mellett. Talán ki se mozdultunk volna onnan, ha nincs a híres tökárverés, ahol egy méretes tökkel lettünk gazdagabbak. Fun fact: A töklámpás készítésének kis hazánkban függetlenül Halloweentől volt hagyománya. A legtöbb régióban Luca napjához kötődik ez a szokásunk, az ún. Lucatök készítése.

11_4.JPG

Akár ezt is elhozhattuk volna...

 

12_3.JPG

... de beértük ezzel a picivel, akit Jenőnek neveztünk el, és a tájház udvarának méltó dísze lesz.

 

Bizonyára, ha szigorúan szétosztottuk volna, hogy ki melyik udvart és portát térképezi föl, egy teljes összefoglalót állíthattunk volna össze. A csapatépítés oltárán ezt föláldoztuk, így sajnos több minden kimaradt, pl. a Roma udvar vagy a madárles. Estére még visszatértünk a tájházba, ahol egy szolid dínom-dánommal lezártuk a napot. (Mondjuk, ha a zenekar egyik tagjának nem kellett volna hazasietnie feleségéhez, Atesz még rászedte volna őket, hogy valahol folytassuk ezt a visszafogott partit. Így csupán az maradt, hogy Erdeit és Marcuset olvassunk föl egymásnak.)

Hála esti mértékletességünknek, másnap kora reggel nekivághattunk a falunak. Barát József először a falu történetét vázolta föl nekünk, hogy az elmúlt századokban milyen harmónia állt fönn a falu és a természet között. A modernizáció ilyen szempontból nem mindig hatott pozitívan az adott közösségre. Bejártuk a gátat, ahol a fok- és az ártéri gazdálkodásról beszélgettünk. Még egy körteszüretből is kaptunk ízelítőt, ugyanis József elvitt minket egy helyi családhoz, ahol aznap zajlott a betakarítás. Minekután nehéz búcsút vettünk a minket megvendégelő családtól, no meg persze a körtepálinkától, még egy gyors falubejárásra is jutott idő.

13_2.JPG

Érdeklődve ismerkedtünk a fok-és ártéri gazdálkodással, a helyi termelők helyzetével. Nagyjából azt a nyomvonalat követtük, amit az előttünk egy héttel ugyanitt forgató Borbás Marcsi stábja is megtett. 

 

14_3.JPG

Földiekkel játszó égi tünemény. :) 

 

15_2.JPG

Életkép a gát mellett. 

 

16_1.JPG

Gyönyörű ártéri legelő, a fák mögött pár km-re ott a Tisza. 

 

E nagykörűi látogatásunkon ízelítőt kaptunk abból, miként él egy falu. Tapasztaltuk a vendégszeretetet, és láttuk, milyen sok munka áll egy közösség működése mögött.

17_1.JPG

Egy jólsikerült csapatkép, a szerző középen. 

Izsák Gergely

Szólj hozzá!

Koraiőszi sárdobálás

2019. szeptember 30. 15:59 - Balogh Pali

Őszi vályogos kalandok 2019. szeptember 14-15.-én

Elérkezvén a jó idő végére, beiktattuk az év utolsó vályogos, saras hétvégéjét. Most sem volt hiány jó hangulatból, fröccsből, nevetésből, új barátságok kialakulásából és a népi építészet módszereinek gyakorlati megvalósításából a tájház javára.

Szombat reggel a legfrissebbek fél 9 körül már ott voltak a leendő tájház udvarán. Pali és Atesz, a projekt menágerei tartottak eligazítást, sorra vettük a hétvégi teendőket. Fókuszban volt a vályog kikeverése, tapasztása és simítása a belső szobákban. Közben egyre többen és többen lettünk, érkezett a többi lelkes emberke, volt aki családostól érkezett. Így vált az esemény szemlélőjévé Misi kisfia, Teofil is, akit mélyen lenyűgözött a Lajos által hozott kispipikék látványa.

kepatmeretezes_hu_dsc_0288_1.jpg

 

Teofil és a tyúkok, avagy környezeti nevelés a gyakorlatban

kepatmeretezes_hu_dsc_0119_1.jpg

A szombati brigád reggeli eligazításon

kepatmeretezes_hu_dsc_0441_1.jpg

A csibék nem csak a gyerekeket érdeklik

kepatmeretezes_hu_imgcada0d6a8099a85d7dfcd5d241805f69v.jpg

A tyúk és csibéi közelről

Tovább
Szólj hozzá!

Csiszatolás mindhalálig

2019. augusztus 20. 21:54 - Balogh Pali

Beszámoló az újabb tájház-restauráló hétvégéről, 2019. augusztus 10-11.

Voltak, akik kocsival jöttek, a spártaiak egy kis futkosás után felszenvedték magukat vonattal  ebbe az Isten háta mögötti kis paradicsomba. Vagyis lecsóba - a kis fa árnyékának csendéletében Anna anyukája már fénysebességgel aprította a hagymát.

11.jpg

5.jpg

Fűre fektetett matracok szolgáltak helyszínül a hunyorításos fetrengésnek, masszázsnak vagy délutáni ejtőzésnek.

17.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Lomok és flexek bűvöletében

2019. július 19. 10:10 - Balogh Pali

Interjúzás, építkezés és tárggyűjtés július 8-10.-én

A vályogos hétvége után megfogyva bár, de törve nem egy 5 fős keménymag tovább folytatta a munkát.

Az első délelőttünk a Biber Egyesület gyerektáborával telt – a jókedvű gyereksereggel először vadvirágokat gyűjtöttünk, majd virágkoszorúkat fontunk belőle. Közben elmerültünk a gyermeki lélek rejtelmeiben: megtudtuk, hogyan kell vasakkal tigriseket verni és medvékre vadászni. Közben kinek a sapkáját lopták el, kinek a nyakán csüngtek egész nap a kis gézengúzok.

img_20190708_104046.jpg

Éva és a tigrisvadász

img_20190708_100154.jpg

Virágszedésen

img_20190708_100144.jpg

Bennünk volt a boogie

Tovább
Szólj hozzá!

Egy valóra vált néprajzos álom: az első kóspallagi vályogépítős hétvége

2019. július 18. 11:58 - Kóspallagi Ökotájház

A július 6-7.-iki hétvégén az a szerencse ért, hogy első alkalommal csatlakozhattam egy nagyszerű és sokszínű közösséghez, nem utolsósorban pedig végre részt vehettem egy igazi vályogfal-tapasztásban. Nemrég lediplomázott etnográfusként mindig is nagy vágyam volt megtapasztalni ezt a hagyományos lakóház-építési technikát, amelyről eddig csak a néprajzos szakirodalomban olvashattam, illetve etnográfiai dokumentumfilmekben láthattam. Kóspallagon ez az álmom végre teljesült.

Különös és nagy élmény volt a saját bőrömön tapasztalni, tevékenyen részt venni egy évszázadokon át használt és bevált alapanyag elkészítésében és az építkezési módszer alkalmazásában. Mind, akik részt vettünk a munka egyes fázisaiban, megfertőztük egymást lelkesedéssel. Összekötött bennünket a vályogtapasztás iránt való érdeklődés, a kétkezi munka és a hasznosság jóleső érzése. Végre kiszakadhattunk az egyetemi és a munkahelyi kötelességek körforgásából. A tapasztás közben úgy éreztem, hogy teremtek valamit, amiben benne van a múlt, valamint a jövő is, hiszen majd amikor ez a vályogház elkészül és megnyílik az érdeklődők számára, a falu hagyományai továbbélésének új jövőt biztosíthat.

dsc_0226_1.jpg

Jani fogadja a lányokat

dsc_0085_1.jpg

Indul a taposás

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása